Tim Harford, a Financial Times gazdasági újságírója Dear Economist című rovatában olvasói levelekre válaszolva engedett betekintést a napi problémák, jelenségek mögött megbúvó közgazdasági mechanizmusokba. A BBC-n a Trust Me, I’m an Economist című sorozatával a televízió képernyőjén keresztül is igyekezett közelebb hozni a gazdasági gondolkodást a laikusokhoz. Az élet rejtett logikája korábbi munkáihoz hasonlóan kedvcsináló könyv. Célja, hogy a hétköznapi ember számára is érthetővé tegye, a gazdasági gondolkodás nemcsak hagyományosan gazdasági folyamatok, témák megértéséhez elengedhetetlen, hanem az élet bármely területén megoldással szolgálhat egyébként irracionálisnak, logikátlannak tűnő jelenségek megmagyarázására.

Harford igazán merész témákat érint: hogyan lehet ésszerű a rasszizmus? Miért logikus, hogy a prostituáltak a nemi betegségek terjedése ellenére gumi nélkül is közösülnek? Miért támogatandó az orális szex terjedése a tinédzserek körében? Miért szenved Carrie Bradshaw pasihiányban egy olyan nagyvárosban, mint New York? Érdekes, nem mindennapi kérdések ezek. Harford egyszerű logikával, költség-haszon elemzéssel magyarázza a látszólag irracionális viselkedések, jelenségek mögött rejlő gazdasági mozgatórugókat. Ahhoz, hogy elemzését végrehajthassa Harford nem a homo oeconomicus klasszikus fogalmára épít. A közgazdaságtan eszményi, racionális, gazdálkodó embere a valóságban nem létezik, hiszen a hagyományosan felhozott példával élve; a hús-vér ember irracionális, hiszen még akkor is rágyújt egy szál cigarettára, ha tisztában van annak veszélyeivel. Első közgáz órámon a tanáraim azonnal leszögezték, a közgáz modellek leegyszerűsített világában nem foglalkozunk ezekkel a dohányzó homo sapiensekkel.

Az átlagember egyrészről ezen leegyszerűsítések miatt tekinti a közgazdaságtant kevésbé életszagú tudománynak, másrészről sokak számára antipatikus a közgazdaságtan önző, önérdekkövető mintaembere. Harford könyvével lebontja szakmájával szemben állított előítéleteket. A közgazdász is lehet vicces (Harford humora egyszerűen zseniális), a közgazdaságtan pedig igenis lehet életszerű. Az élet rejtett logikája a közgazdaságtanhoz nem konyító olvasó számára így mindenképpen érdekes és izgalmas olvasmány, még akkor is, ha naivnak és utópikusnak tűnik Harford kijelentése, mi szerint minden ember racionálisan cselekszik.

Vajon közgazdász szemmel is ennyire pozitívan értékelhető Harford könyve? A könyv szakmai tartalmát nem kritizálhatom, hiszen temérdek illusztris közgazdászra hivatkozik Harford, mint szakmabeli ugyanakkor hiányoltam jó néhány közgazdasági alapfogalom szerepeltetését. Nem tudományos igénnyel megírt könyvről van szó. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy az író agyonnyomta volna a célközönségét azzal, ha az amúgy is részletesen, több oldalon keresztül magyarázott jelenségre vonatkozó gazdasági szakkifejezését zárójelben vagy lábjegyzetben is feltünteti. Hiányoltam az író részéről azt az igényt, hogy az elvétve feltüntetett szakzsargonon kívül célzottabban legyen oktató jellegű a szélesebb tömegek számára, hiszen nem árt, ha laikusok is megismerkednek nem csak az externália, de a tranzakciós költség kifejezéssel is. Bár az egyetemi évek alatt unásig ismételt fogalmak definiálása nem kötött le, összességében számomra is izgalmasnak bizonyult Harford könyve, hiszen multidiszciplináris megközelítése miatt a pszichológia, szociológia területéről is merít, valamint új kutatási eredményeket is felsorakoztat.

Az élet rejtett logikáját – ahogy azt már hangsúlyoztam – elsősorban a szakmán kívülieknek ajánlhatjuk, de úgy vélem, az elsőéves közgáz hallgatóknak is rendkívül nagy segítséget nyújthat abban, hogy felkeltse és fenntartsa a közgáz iránti érdeklődésüket a közömbösségi görbék mechanikus rajzolgatása vagy később a Modern piacelmélet című könyv forgatása közben.