Peter S. Beagle nevét bizonyos körökben együtt szokás emlegetni J. R. R. Tolkiennel és C. S. Lewis-szal. Ennek ellenére sokkal kevesebben ismerik őt, mint két társát. Talán azért is, mert a Gyűrűk ura és a Narnia krónikái is „A” kategóriás szuperprodukcióként került megfilmesítésre, Beagle főművének, Az utolsó egyszarvúnak pedig be kellett érnie azzal, hogy animációs filmként kerüljön vászonra.
Az összehasonlítás a huszadik század legnagyobb hatású fantasy íróival bőven megállja a helyét. Az 1939-ben született művész dolgozott íróként és forgatókönyvíróként, de ahhoz képest, hogy már 21 évesen megjelentette első regényét, rendkívül kevés fikciót írt. Legnagyobb hatású, legismertebb művét, Az utolsó egyszarvút 29 évesen fejezte be. Beagle könyvének hőse az egyszarvú, az örökéletű, tiszta és tökéletes lény. Végtelen, magányos létezését a természet oltalmának szenteli. Elég neki a tudat, hogy élnek máshol is egyszarvúak, és hasonló küldetést teljesítenek, mint ő. Egy napon azonban rá kell döbbennie, hogy egyedül maradt. Ekkor dönt úgy, hogy elhagyja a békés erdőt, ahol egész életét töltötte, és megkeresi a többieket, akik eltűntek a világból.
E látszólag lehetetlen küldetésben hamarosan társakat is talál. Mellé szegődik Schmendrick, a tehetségtelen varázsló és Molly, a banditalány. Mindketten álmaik megtestesülését látják a végtelenül tiszta és szép lényben. Azért kísérik el, mert hisznek egy álomban, abban, hogy visszanyerhetik a boldogságukat, tehetségüket.Beagle rengeteg szimbólummal dolgozik. Nagyon alapvető (alig merem kimondani, de úgy érzem, abszolút-) értékekről beszél. Egy kisiskolás számára is nyilvánvaló, hogy ki a szépség, jóság, ki a gonoszság, gőg, rosszindulat, vagy éppen a hatalomvágy megtestesítője. Nyilvánvaló módon teszi le alkotói voksát a “jó” oldal mellett. Nem vallásosság vagy más egyezményes erkölcsi mérce szerint mér. Meseszerű, gyermeki és naiv a történet. A kitartás, a hit és az önfeláldozás dicsérete.
The Last Unicorn trailer
Nagyon kiforrott és bölcs könyv Az utolsó egyszarvú ugyanakkor nem akar annak látszani. Könnyű, szórakoztató olvasmány, amely csak néha csap át didaktikus tanmesébe. A szerző igazán élvezetes történetet fűzött a komoly és fontos gondolatok köré, amelyben kedves, csapongó pillangó mutat utat az elveszett hősnek, ahol a mágia legalább annyira teher, mint amennyire áldás, ahol a gazdagok és uralkodók többet szenvednek hatalmuktól, gazdagságuktól, mint amennyi boldogságot jelent ez nekik. Érdekes, hogy egy mesekönyvben ennyi realista ábrázolást találunk. Különös (bár a magyar népmeséken nevelkedett nemzedékeknek talán annyira mégsem), hogy a realista megközelítés ellenére egyszer sem éreztem kizökkenni a történetet az eredeti mese-koncepcióból.
Nagyon örülök, hogy a véletlen elém sodorta ezt a fontos könyvet. Ritkán találkozok ennyire pozitív tartalmú alkotással. Az utolsó egyszarvú a jóság és szépség himnikus dicsérete, olyan sallangmentes hitvallás, amit messzire elkerül a szentimentalizmus és a negédesség.Beagle 2006-ban publikálta a Két szív című novellát, amely szorosan kapcsolódik Az utolsó egyszarvú történetéhez, és egyben átvezeti azt egy új regényciklusba. Ezért a műért a közelmúltban a műfajban rangosnak számító Hugo- és Nebula-díjakkal is jutalmazták. Remélhetőleg ez ismét ráirányítja a figyelmet erre a kiváló könyvre, ami pontosan 40 éve jelent meg.
Linkek: