Beugróként kaptam meg a feladatot, hogy olvassam el Kondor Vilmos első regényét, de nem bántam meg. A Budapest Noir 1936 őszébe kalauzol minket, és egy nem túl szövevényes, de mindenképpen izgalmas tényfeltáráson vezet végig változatos tempóban. Nem vagyok egy kimondott krimifan, azonban a korhű párbeszédekkel, a két világháború közti aktuálpolitikával és a jól eltalált karakterekkel operáló könyv remek szórakozás volt. A borítón az áll, hogy “vérbeli magyar krimi, a keményebb vonulatból”, a vér stimmel, a magyar korrekt, a keményebb vonulat okés, de szerintem sokkal inkább szociokrimi a műfaj. Meg is tudom indokolni, hogy miért sorolnám inkább ebbe a szubkategóriába jelen írást.
A főhős egy “megtért amerikás”, Gordon Zsigmond (talán nem véletlen, hogy a hérosz és a szerző nevében ennyire hasonlítanak a magánhangzók), aki az Est bűnügyi zsurnalisztája. Törzsasztala van az Abbáziában, törzsszurkoló Harangi ökölvívómeccsein (Harangi Imre, Berlin olimpiai bajnoka könnyűsúlyban – a szerk.), valamint törzsőrmesterektől és egyéb rendőrtisztektől szerzi információit. Sűrűn látogatja mániás lekvárrecept-alkotó nagyapját a Hitler Adolf téren (a mai Lövölde tér – a szerk.), gyakran megfordul barátnője, Krisztina közeli lakásán is, de valahogy idegen neki a főváros.
Gordon egy rendőri füles útján jut el a Nagydiófa utcai eset tetthelyére, ahol lényegében elindul a lavina, ami azzal fenyegeti az oknyomozó férfit, hogy barátnőstül maga alá temeti. Nagypályások között kell játszania, ezért eszközei sokszor tisztátalanok, de egy idő után az eset tisztázása annyira hatalmába keríti, hogy semmi sem tántoríthatja el. Szagot fogott kutyaként lohol egyik nyomtól a másikig. A rohanást néhány jól irányzott ütés lassítja csupán le egy belvárosi kapualj “jótékony” homályában. Megállítani azonban már nem lehet az újságírót: a verés is bizonyítja, hogy jó helyen kutakodik.
Majdnem kimaradt a szociokrimiség megindoklása. Következzen tehát az. Az áldozat egy jómódú, zsidó családból származó, de kitagadott lány, aki kéjnőként próbálja előteremteni magának a fedezetet ahhoz, hogy szerelmével új életet kezdhessen az Újvilágban. A társadalom legtetejéről kerül a legaljára. Oda, ahonnan a verőlegény, Pojva is származik. Gordon az egyetlen, aki látszólag a középosztályba tartozik, de tényleg csak látszólag. Mintha saját, egyszemélyes kasztja lenne: az igazság bajnokai klub. A rendszer azonban nem erre lett kitalálva 1936-ban. A közérdeket és a NEP (Nemzeti Egység Pártja – a szerk.) érdekeit sokkal inkább a szemhunyás segítené, hiszen a felsőbb körök is bőven sárosak az ügyben. Kire kell ráhúzni a vizes lepedőt (és a hullazsákot)? A könyv végére kiderül.
Vannak pici pontatlanságok a könyvben, és a szereplők külsejét sokszor bízza az olvasó fantáziájára Kondor Vilmos, de premiernek mindenképpen figyelemreméltó a Sorbonne-on vegyészmérnöki diplomát szerző 54 éves szerző munkája. Várjuk a folytatást!
Linkek:
- Agave Könyvek
- Budapest Noir hivatalos (készülőben)