Hazánk orosz elnyomás alatt állt évtizedekig, múltunkon nem tudunk változtatni. Még ma is nem egy generáció a “régi rendszer” szellemiségében él és gondolkodik, amihez olykor szomorú nosztalgia, máskor pedig a továbblépésre való képtelenség párosul. Mi lett volna azonban, ha másképp alakul minden? Trenka Csaba Gábor 1991-ben megjelent Egyenlítői Magyar Afrika című regénye ezzel az ötlettel játszadozik el rendkívül mesteri módon. A könyv már évek óta hiánycikk volt a piacon, most azonban újra kiadta az Agave. Még 2010-ben is zseniális minden egyes sora.
Az Egyenlítői Magyar Afrika univerzumában a Harmadik Birodalom nem veszítette el az 1941-43-as orosz hadjáratot és a második világháborút. 1947-ben békét kötöttek a felek, majd Hitler 1954-ben visszavonult, a birodalom irányítását pedig az új náci generációra bízta. A regény az 1960-as évektől kezdődik, és az afrikai Hungarovillben játszódik, ami az Egyenlítői Magyar Afrika, lényegében egy birodalmi gyarmat fővárosa a sok közül. A főszereplő Lajtai Gábor, a Turáni vendéglőt üzemeltető Lajtai nagycsalád gyermeke, az ő életét követhetjük végig egészen kicsi korától. Nincsen könnyű helyzete: a vendéglő nem megy jól, így a család sokáig csak bátyjának, Imrének a jövőjét egyengeti, egyedül őt taníttatják és kivételeznek vele, ráadásul szegény Gábor eleinte a feketékkel és az arabokkal sem ért szót. Egészen korán problémák támadnak vele, ezért hamar mindenki teherként kezeli őt, és ez nem is változik még jó pár évig. Végül azonban rámosolyog a szerencse, iskolába küldik, ahol barátokra lel, és kiderül, hogy nem is annyira buta, mint sokan hitték. Így eshet meg, hogy két évtizeddel később már ő az Egyenlítői Magyar Afrika egyik legbefolyásosabb és érinthetetlen alvilági figurája.
Trenka Csaba Gábor első könyve egyrészt nagyon érdekes alternatív sci-fi, másrészt viszont briliáns nosztalgiahullám, ami 2010-es olvasattal nem csak elmés párhuzamokat enged észrevetetni a kommunista rendszer elnyomásának vonatkozásában, de valamilyen szinten utólagos társadalomkritikává is vált a mai fiatalsággal kapcsolatban. Alapvetően ugyan balkáni maffiatörténetről van szó, ennél azonban sokkal több az Egyenlítői Magyar Afrika. Azt a mentalitást tükrözi, hogy milyen lehetett beleszületni egy elnyomásra épülő rendszerbe, kisgyermeki fejjel hogyan lehetett ezt felfogni, és elképzelni a jövőt. A regény első felében lévő kilátástalanság úgy nehezül a hangulatra, mintha lánctalpasok masíroznának Afrikában is nap mint nap, ráadásul sokáig tényleg úgy tűnik, hogy főhősünk csak lefelé csúszik. Aztán ahogyan szüleink nagy része élt a régi rendszerben, úgy kezd el Lajtai Gábor is egyre jobban élni: felfedezi a kiskapukat, és megold mindent okosban, ráadásul hamar rájön, hogy ha mindezt úgy csinálja, hogy közben még az emberek érdekét is valamennyire szem előtt tartja, akkor egyszerűen eltávolíthatatlanná válik. Nagyon jól mutatja be emiatt az Egyenlítői Magyar Afrika a múlt század második felének bátor kisemberi gondolkodását, s hogy enyhítse a borongósságot, olykor egészen jó, sötét humort is visz bele, ami hibátlanul ragadja meg mondjuk a Tanú című film hangulatát.
Azonban nem csak emiatt jó ez a regény. Számomra különösen tetszik, ahogyan Trenka Csaba Gábor bemutatja Lajtai Gábor tinédzseréveit. A társasági élet leírása és a barátokkal való beszélgetés az irodalomról, vagy éppen a végtelen világűrről egyaránt lenyűgöző és egy olyan szegletét mutatja be a fiatalságnak, ami 2010-ben épp hogy csak nyomokban létezik az úgynevezett alternatív körökben. De még azok a sorok is lenyűgözőek, amikben főhősünk betépve táncol Kraftwerkre, vagy éppen Brian Enóra flessel. Ez az, ami a média vezérelte agymosott világban egyre inkább hiányzik a mai fiatalokból: a szabad gondolkodás, a folyamatos kutatás és igény az új iránt, majd az így szerzett élmények, tapasztalatok és érzések gondolatokká, szavakká formálása. Az Egyenlítői Magyar Afrika ebben is kivételes erősségű. Ötös.
Linkek: