Az egész úgy kezdődött, hogy én nem is ezt a könyvet néztem ki magamnak. Viszont úgy néz ki, hogy Alex Berenson A hűséges kém című könyve direkt rám pályázott, mert végül magamhoz vettem, és elolvastam. A kémregényekkel egyébként nincs semmi bajom, viszont az iszlám és Amerika egyformán demagóg egymásra mutogatása rohadtul idegesít. Még akkor is, ha ez a mutogatás RPG-kkel és biológiai fegyverekkel történik. A regény pozitívuma, hogy nem foglal szélsőségesen állást abban, hogy kinek miért és miben van igaza, de természetesen az amerikaiak a jófiúk.
Azok, akik nem szeretik a fantáziájukra bízni egy-egy fiktív karakter külsejét, rögtön kapnak egy segítséget a könyv hátsó borítójának belső oldalát megnézve. John Wells – az egyetlen CIA-ügynök, akinek sikerült beépülnie az Al-Kaidába – Keanu Reeves alteregója. Ebből a mondatból egyszerű logikával két dologra jöhetünk rá: 1. a regény megfilmesítési jogait már megvásárolták, 2. nem véletlen, hogy Berenson megkapta a legjobb első könyvnek járó Edgar Allan Poe-díjat 2007-ben, hiszen egy olyan vágyálomról ír, ami cirka 300 millió amerikai fejében cikázik minden másodpercben.
Wells – akit legkevésbé Keanu bőrében tudnék elképzelni – már gyerekkorában beleszagol az iszlám világába nagyanyja révén. Aztán jól kisportolja magát amerikai focival, hogy bírja majd a megpróbáltatásokat. Végül a Farm közbeiktatása után a CIA kötelékébe kerül, ahol kölcsönösen szemet vetnek egymásra Jennifer Exley-vel, de akkor még csupán plátóian, hiszen mindketten házasságban élnek. Mindez csak a szereplők visszaemlékezéseiből derül ki, hiszen valójában 2003 környékén járunk az Északinyugati Határterület kő- és hegysivatagában, Afganisztán és Pakisztán határvidékén, és Wells lelkiismeretét nem hagyja nyugodni, hogy nem tudott információt szerezni szeptember 11-ről.
Aztán az Al-Kaida fejesei rábízzák a nagymelót, így Dzsalal (Wells arab neve) hosszú évek után újra hazájába, az USA-ba “látogat”. A dolog pikantériája az, hogy a kettős játszma hatására egyik fél sem bízik igazán benne. Én mondjuk nem is értem, hogy al-Zawahiriék hogyan bízhattak meg akár csak ennyire is egy kafirban (pogány az iszlám vallásúak szemében). Ekkor kezdődik a dupla bizonyítás, hogy az Al-Kaida bízzon benne, a CIA pedig higgyen neki.
Érdekessége a regénynek, hogy aprócska betétsztorikkal vezet fel nagyobb epizódokat, így például az egyik merényletnél két áldozat másfél oldalas “szubjektív kameráján” át látjuk a történéseket. Az már kevésbé meglepő, hogy végül melyik eszme győzedelmeskedik. Ezek után már csak két kérdés maradt. Exley szerepében Cate Blanchettet vagy Gillian Andersont látjuk a hollywoodi interpretációban? Illetve hogy lobog-e majd a csillagos-sávos zászló a film végén, tönkrebaszva ugyanúgy egy remek filmet, mint a Ryan közlegény megmentésénél?
Linkek: