“Gyorsabban gépelnék!” Állítólag Isaac Asimov mondta állítólag ezt állítólag arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha az orvosa közölné vele: hamarosan lejár az ideje a Földön. Ha jól belegondolok, minden írónak az lehet a leghőbb vágya, hogy az utolsó könyvét még be tudja fejezni. Talán az a feltételezésem sem légből kapott, hogy a saját történetével szeretné lezárni életét és munkásságát. Ez a minisorozat arra a kérdésre válasz, hogy: Kinek sikerült?
Első áldozatom (szent kétértelműség) éppen a Költészet Napjára “időzítette” jobb létre szenderülését. Kurt Vonnegut 2007. április 11-én, egy otthoni esés következményeként fellépő agysérülés miatt hagyta magára az emberiséget. Utolsó megjelent munkájából, a 2005-ös A hazátlan ember című könyvéből azonban kiderül, hogy a legfeketébb fekete humor nagymestere már életében elköszönt ettől az állatfajtától.
A rövid és még rövidebb elbeszéléseket, valamint Joe Petro III textilfestővel közösen készített, egész oldalas “kivonatokat” tartalmazó mű önéletrajzi és társadalomkritikai tartalommal ellátott lemondó nyilatkozat. Nem szid és nem ostoroz, a saját eszközrendszerével (irónia-pajszer, cinizmus-fűrész és gúny-véső) próbálja meg felnyitni végre a demagógiától szűkre zárt szemeket, miközben magáról is mesél egy kicsit. Persze, csak annyit, amennyit ő láttatni szeretne magából. Se többet, se kevesebbet.
Ha olvasás közben jegyzetelnénk, akkor az alábbi dolgokat húzhatnánk alá vastagon – akár háromszor is – mint az Apokalipszis (a szóhasználat nem túl szerencsés, elvégre Vonnegut nem katolikus, hanem humanista volt, de szerintem megbocsátható) okozóit: a természeti kincsek esztelen pazarlása, a háborúk, a nagycsaládok eltűnése, az idióta nagyhatalmi vezetők. Tovább is van, de nem mondom. Nincs értelme vitatkozni a fentiekkel. 83 év tapasztalata és nyitottsága van ebben az egyszemélyes antológiában, nyugodtan hihetünk a szerzőjének.
Sok más mellett kiderül az is, hogy a láncdohányos művész egy befejezetlen regényt is hagyott az utódokra. Kár, hogy nincs ember, aki a mester halála után méltó módon be tudná fejezni. Én úgy próbálom lezárni a cikket, hogy eleget tegyek Mr. Vonnegut egyik kérésének. “Kurt most fent van a mennyben.” Csak vicceltem.
