Egyelőre eldöntetlen számú epizódból álló sorozatunk második fejezete következik. A kérdés, amire a választ keressük természetesen még mindig az, mint az előző részben: vajon éppen aktuálisan “kihantolt” szerzőnknek sikerült-e befejezett, saját életéről szóló könyvvel elhagyni az árnyékvilágot? Mindezt tesszük úgy, hogy nem vagyunk benne biztosak, hogy egy írónak feltétlenül ez a dédelgetett álma. Tegyük fel, hogy ez. Jöjjön egy újabb gépelt rekviem!
Szólítom a ravatalra Hunter S. Thompson-t, aki kissé kilóg a gyászmenetből, 
hiszen bevallottan zsurnalisztának tartotta magát élete végéig, bár addig a 2005-ös februári napig több könyv is kikerült a kezei közül. Az utolsó 2003-ban jelent meg A Félelem Birodalma címmel. A gonzókirálynál mindig fontos elem volt az ajánlás, ezúttal Anitának címezte művét. Az utolsó években asszisztensként és feleségként Thompson munkáját segítő hölgy csak a fináléban kapcsolódik be a sztoriba egy kutyatámadás után, mégis lehetetlen nem rájönni, hogy valójában egy hosszú lére eresztett szerelmes levelet olvasunk.
Természetesen ez az írás is száznyolcvannal robog. Mérföld per órában. Egymást követik a normálisan kikerülhető kalandok, amiken Hunter fékezés nélkül gázol át. Róla és a gondolatairól szól a könyv másodsorban. Önéletrajz ez, csak kissé montázs-szerű. Helyenként annyira megcsúszik a mester, hogy országos cimborája, Johnny Depp se érti szerintem, miről “beszél”, de ezért szeretjük a mindent megélt ex-haditudósítót és sportriportert.
Belátom, hogy fura önéletrajzról beszélni HST kapcsán, hiszen a gonzó lényege, hogy az írót teszi meg főhősnek (és a különböző pszichoaktív szereket múzsának), így korábbi munkáiban is a Doki életével találkozhattunk… De nem az egésszel egyszerre! Nagy falat lesz bárkinek, aki bele mer kezdeni. Ha viszont belevágsz, kezdhetsz gyanakodni! Kurt Vonnegut után Hunter S. Thompson is a jelenlegi amerikai vezetésben látja az Apokalipszis ménesének megtestesülését.
Azt egy picit sajnálom, hogy az önjelölt magyar gonzó, Vágvölgyi B. András megint ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kiegészítse az eredetit, bár most egy keveset sikerült hozzátennie a könyvhöz. És itt nem az ismét megörökített gombázására meg szmókolására gondolok.
“SOHA NEM VOLT ELÉG NEKI A SEBESSÉG.” Ezt szerette volna Thompson a sírkövére íratni. Egy “mezei” lövedék kezdősebessége 270 méter per szekundumnál kezdődik. Ezzel végül megelégedett.
Linkek:
Kapcsolódó cikkek: