Már a könyvespolcon feltűnik valami furcsaság, ha a Konkrét könyvek bármelyik kiadványáról van szó, a magyar tipográfiával ellentétben ugyanis ők angolszász módon nyomják meg köteteik gerincét. Ugyanakkor Laura Restrepo Leopárd a napon című munkájának borítója más okból is különleges: pisztolygolyó ütötte lyukak tátongnak rajta, szóval előre sejthető, hogy kábé milyen műfajra számíthatunk. A Dél-Amerikába kalauzoló vérbosszú-sztori korántsem annyira lebilincselő, mint Copolla sagája, ráadásul nem is annyira maffiás (a borítón ígértekkel ellentétben), de érdekes bepillantást nyújt egy európai szemnek távoli kultúrába.
Mint az eredendő bűnnél (lásd Éva és az alma esete a tudással!), Laura Restrepónál is egy nő hathatós közreműködéséből következik az évtizedes családi dráma, ami a regény vázát adja. Egy kívánatos özveggyel lejtett, buja tánc során jut arra a tizenéves Nando Barragán, hogy a vörös ködfüggöny félrehúzása helyett inkább ólommal béleli ki szeretett unokatestvére, Adriano Monsalve szervezetét. A már ekkor is csempészetből élő Nando és későbbi családja sírig hordozza a terhet, amit a tett elkövetéséért kirótt rájuk a sivatag szelleme: szemet szemért, fogat fogért alapon minden megölt Monsalvéért egy Barragánnak kell az életével fizetnie és vica
versa.
Ez így viszont túl “egyszerű” lenne, kapunk is egy apróbb csavarintást: csak a kijelölt ítéletnapokon hozható el a végzet az ellen férfitagjainak, csak családtag ölhet, csak párbajszerű körülmények között és a többi. Egy nyúlfarknyi etikai kódex egy kissé(?) etikátlan eljáráshoz. A két, közös tőről fakadó család egyébként egy-egy terület ura egy kolumbiai városban. És itt az urat kéretik szó szerint érteni: néha csak a családfő hangulatán múlik a lakók élete. Persze, egy igazi drámához kell még valami, és ezt a könyv – megjelenésekor 43 éves – írónője is jól tudja.
Az egyik család ugyanis tisztességtelenül játszik, és ezt a másik, az “ősi” törvényeket mindig tiszteletben tartó família először el sem akarja hinni, de végül bele kell törődniük. Illetve dehogy kell, és nem is teszik! A másik plusz a minden férfi mellé egy hozzá illő vagy nem illő nő rendelése, ami számos konfliktust, elfojtást vagy éppen csalódást ad hozzá az egyébként egészen jól követhető történethez. A tökéletes követhetőséget éppen az akadályozza, amitől egy kicsit különleges a mű: a jelenidejű sztorit elég sűrűn szakítják meg egy párbeszéd megszólalásai, amelyek múltként tüntetik fel az eseményeket. Engem kicsit zavart a két ismeretlen diskurzusa. És hogy mi a vége? Természetesen mindenki elnyeri a jutalmát. És ez maffiózóéknál nem kétséges, hogy mi lehet, ugye?
Linkek: