Walter M. Miller Jr. a második világháborúban az amerikai légierőnél szolgált, és hivatalosan vagy 50 bombázásban, köztük a Monte Cassino-i bencés apátságot ért pusztító támadásban is részt vett. A leszerelés után korábbi ateista beállítottsága ellenére elmerült a katolikus vallásban, bár részben megmaradt a szkeptikus természete, így sosem tudott igazán mély hívővé válni. Idővel egyre gyakrabban uralkodott el rajta a poszttraumás stressz szindróma, és kései életét sokszor a háború okozta sokk és tetteinek kínzó terhétől szenvedve, remeteként töltötte. Végül 1996-ban, nem sokkal felesége halála után öngyilkos lett. Múltjának folytonos felemlegetése elsőre kicsit feleslegesnek tűnhet, azonban egyáltalán nem túlzás az állítás, hogy könyvét részben életének korai eseményei hívták elő, és a végeredmény feloldozás, vezeklés és szembenézés a múlttal.

A regény három elkülönülő, de szorosan kapcsolódó részből áll, melyek bemutatják egy atomháború utáni világ lassú talpra állását, későbbi felemelkedését, végül egy újabb hanyatlást. Minden szakasznak adottak a főbb személyei és eseményei, ám az igazi főszereplő végig a Leibowitz apátság, akik kutatják, csempészik és évezredekig őrzik az egykori írásos, nyomtatott emlékeket. Az első nagyobb fejezet címe Ecce Homo (Íme az ember), melyben az erősen visszafejlődött, úgynevezett Egyszerűsítés korában járunk, amikor a tényleges eseményekről már csak homályos emlékek, mendemondák és találgatások keringenek. Mindez a bombák okozta kataklizmáknak, másrészt a tűzözön után életben maradt, dühös csoportoknak köszönhető, akik leginkább a tudásban, kultúrában és tudományban látták a bűnbakot. Így hát mindenkit megöltek és mindent felégettek. Fiat Lux (Legyen világosság) a második, melyben a felvilágosodás hajnalán már nem olyan vészterhes az elme iránti gyűlölet. Megjelentek a gőzgépek, az első komolyabb tudósok, akik megpróbálják rekonstruálni, egyben újra felfedezni mindazt, amit korábban megsemmisítettek. Azonban az értelem felemelkedésével párhuzamosan megjelennek a hódítók, vad vezérek, akiket csak a hatalom és az uralkodás érdekel. Végül a Fiat Voluntas Tua (Legyen meg a te akaratod), melyben a modern, fejlett időkben már csak két nagyobb hatalom uralkodik. Az apátság, és az általuk közvetített üzenet sokak szemében nagymértékben hitelét és erejét vesztette. Az emberiség meghódította a világűrt, robotokat és nukleáris fegyvereket gyárt, és újra elérkezett a kipusztuláshoz közeli, kritikus pont.

A mű szerkezete elsőre elnagyoltnak tűnhet. Miller hatalmas ugrásokkal halad, ám az egyes események és személyek láncolatán át, alig 400 oldalba belesűrítve remekül elmeséli egy egész civilizáció történetét. Kínzóan pesszimista, de reális és őszinte gondolatai vagy értékítéletei pengeélesen marnak bele az emberbe. Stílusa néhol terjengős, de remek eszmefuttatásai és feszes, feszültséggel teli párbeszédei nélkülöznek mindenféle pongyola közhelyt. A Kultblogon korábban tárgyalt, szintén atomháború utáni miliőről szóló Metro 2033-hoz képest egészen más eszközöket használ, ám alig észrevehetően itt is ránk telepszik egy kísérteties, nyomasztó atmoszféra. Talán a mű egyetlen pici hibája, hogy a vallás kontra tudomány és állam kérdésében feltűnően mindig a vallást hozza ki győztesen. Viszont legalább őszinte beismeréssel és kritikusan is képes boncolgatni a vallási eszméket, dogmákat, aminek köszönhetően ráadásul sikerül egy kis szolid, fanyar humort is a műbe csempészni.

Sokszor nem kapunk egyértelmű válaszokat a miértekre, de érezhetően Miller a magyarázatok nélküli, látszólag okafogyott eseményekkel csak a sokak számára értelmetlen rombolásra próbálta felhívni a figyelmet. A regény nagyjából a hidegháborús időszak első komolyabb konfliktusa, a koreai háború idején, és a vietnámi háború kibontakozásakor íródott. Az akkori folytonos kiszámíthatatlanságból és bizonytalanságból származó, szűnni nem akaró feszültség és szorongás pedig nagyon erősen tetten érhető a műben. Ugyanakkor a szereplők gondolatai, kétségei, bűntudata, illetve a két ellentétes szemlélet közötti folytonos őrlődés mögött kirajzolódik Miller saját gondterhelt élete és megtört személyisége is. Tele kételyekkel és önigazolással a saját tetteire és a háború létjogosultságára vonatkozóan.

Mára talán már nem olyan látványosan megbecsült, mint megérdemelné, pedig tele van millió apró izgalmas teóriával, felvetéssel, utalással, melyeket hosszasan lehetne elemezni az emberi létezés kérdésköreitől a hit, a vallás, a tudomány elméletein át Miller sajátosan borúlátó jövőképéig. A poszt-apokaliptikus regények korai klasszikusa ez, melynek egyébként készült egy folytatása is Saint Leibowitz and the Wild Horse Woman címmel, amit a szerző váratlan halála után Terry Bisson fejezett be. Ez utóbbinak magyar fordítása sajnos még nem készült, ellenben a Hozsánna néked, Leibowitz! nálunk is beszerezhető.