Fejem leszegve, zsebembe és a kapucnim alá bújva sétálok a folyó partján, aminek a felszínét csipkévé tépi a szitáló eső.
Tekintetemmel a cipőm orrát és a kikerülendő pocsolyákat bámulom, amelyeket egyszer sem sikerül kikerülni. Elsuhanó autók, elsuhanó emberek, amelyek mintha valami másik világban léteznének. Csak az létezik igazán, ami belül van, és amit az eső soha nem áztat el.