“Miért mi számít?” – kérdeztem kis szünet után. “Csak hogy rajta vagyunk, haver” – mondta.
“- Hova megyünk? – kérdeztem.
– Nem tudom – mondta. – Csak úgy megyünk.
– De ez az út nem vezet sehová – mondtam neki.
– Az nem számít.
– Miért, mi számít? – kérdeztem kis szünet után.
– Csak hogy rajta vagyunk, haver – mondta.”Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb