Az utcán zavartan araszoló autók fényszórói ugyanúgy keresik a kiutat ebből a képzeletvilágból, mint ahogy én, és plazmaként bolyonganak a szürkeségben. Az út szélén állok, nézem a túloldalon elsuhanó árnyalakokat, egy piros sálra kapom fel a tekintetem, és már lépek is, mikor egy kéz visszaránt, a következő pillanatban pedig egy teherautó kürtje hasít a tompa csendbe, és üvöltve suhan el előttem. Mire újra a túloldalba fúrom a tekintetem, már újra csak a valóság kifakult sablonját látom. Ma is elvesztettem. Mint minden egyes nap.