A szürke felhők ott vannak mindig – elmozdíthatatlanok. A városok nélküled is szülik a zavaros szmogot, de néha feltűnik valami, ami neked készül kifejezetten.
Egy hófehér gomoly a szűk utcák között az égre tekintve, egy kék madár a buszmegállóval szemben, egy kis boltból kiszűrődő részlet a kedvenc dalodból. Ezek mindig neked készülnek, de van egy rejtett feltételük: meg kell osztanod valakivel. Attól kapnak igazi életre. Valakivel, akivel érdemes, aki megérdemli. Ha nem teszed meg, vagy nem teheted meg, csak lebegnek egy darabig, aztán kárba vésznek. De ha beavatsz valakit, akkor már közös lesz. Szép, tiszta, hármas szimbiózis. Melyek élhetőbbé teszik a hétköznapokat.