Zsuzsi 16 éves, meglehetősen furcsa lány. Különcségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a körülötte zajló folyamatokat a termodinamika törvényeivel szereti jellemezni. Zsuzsi egészen hozzászokott életének zárt rendszeréhez, de ha egy ilyen zárt rendszerben bármilyen változás történik, akkor annak entrópiája, azaz rendezetlensége mindig nő. Zsu rendszerében entrópia-növelő változások történnek; a lány hiába vall szerelmet Máténak, annak figyelmét teljesen leköti Heni, új osztálytársuk érkezése. A csinos lány és Máté közt kialakuló love storyt Zsuzsi persze nem nézi jó szemmel, közbeavatkozása viszont csak ront a helyzeten.

Tasnádi István Cyber Cyrano című drámája remekül ragadja meg a tinik között lezajló trendeket. Ahogy a South Park egyik részében Stant is menthetetlenül beszippantja a Facebook, úgy a mai tiniket is végérvényesen magával ragadta az internet közösségi oldalainak és chatszobáinak világa. A netes felület önkifejező eszköz, imázsépítő funkciója rég meghaladta a közösségi siteok kapcsolatápoló szerepét. A képernyő előtt ülve kialakíthatod saját virtuális valóságodat, ami minden esetben tökéletesebb a valódi életnél. Ebbe a hamis térbe könnyű beleveszni, a súlypontok eltolódnak, egy friend request visszajelölése nagyobb jelentőséggel bírhat egy real life köszönésnél.

A Platform 11+ együttműködésével készült darab elsősorban a 11-15 éveseknek készült, az ő problémáikat dolgozza fel, nekik szól a darab üzenete. A Cyber Cyrano azonban mindenki más számára is abszolút élvezhető, sőt elgondolkodtató lehet. Egyrészről azért, mert sok felnőtt is a számítógép bekapcsolásával indítja a reggeleket, másrészről mert a Cyber Cyrano szereplőinek kinevetésével saját magunkon és bohó tiniéveinken derülhetünk nagyokat. Különösen azok szórakozhatnak jót Zsuzsi, Heni és Máté mondvacsinált és valós drámáin, akik akkor nőttek fel, amikor divatba jött a hajnalig tartó msnezés, és akik maguk is használták a “vok” vagy a “tom” rövidítéseket a netes szlengben. Tasnádi így nem csak egy korcsoportra mutogat ujjal, nemcsak a tiniket parodizálja ki. Emellett az író kiemel egy igen fontos, aktuális problémát is. A tinik szabadidejük jelentős hányadát töltik el a számítógép előtt, ami miatt a személyes találkozók veszítenek fontosságukból, a tanulás, és más olyan értékes tevékenység, mint például az olvasás egyértelműen háttérbe szorulnak. A Cyber Cyrano olyan kérdéseket vet fel, mint: Meddig mehetünk el a virtuális térben a valóság háttérbe szorítása nélkül? Mennyire számítanak a külsőségeket? Mennyire hagyjuk becsapni magunkat? Kik vagyunk valójában?

A színpadkép is remekül érzékelteti, hogy a darab szereplői nem a valóság talaján járnak. Sehol egy díszlet, egy kézzel fogható szék, asztal, vagy bármi, amibe bele lehetne kapaszkodni. Zsuzsiék nem is nagyon akarnak a Földön maradni, hiszen a cybertérben úsznak, velük együtt a projektorral kivetített statikus és mozgó képek segítségével a nézők is MyVip adatlapokat, fényképalbumokat böngésznek, chatszobában csacsognak. A kifejezetten találó, olykor hátborzongató, míg máskor megkapóan szép vetítések az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet szakembereinek, Sárosi Anita intermédia-művész és Vicsek Viktor multimédiafejlesztő munkáját dicsérik. Az általuk használt képi eszközök különleges atmoszférát kölcsönöznek a darabnak, de ugyanúgy érdekes megoldás, hogy a szereplők közül kettő, Viktor és Moira testi valójukban meg sem jelennek a színpadon. A darab három másik karakterét játszó színész közül Dér Zsoltot a Bárka Színház Iskola a határon című előadásában láttam már felnőni, de most a gyerekes bohóckodás is jól állt neki. Nemes Anna szerethető és egy kicsit félelmetes volt a kattant, sebezhető Zsuzsi szerepében, a közel megsemmisítő végkifejletben pedig a Henit alakító Varga Lili túlvilági szellemként hatott a koponyájára vetülő kísérteties fényektől.

Bármennyire is játszódik a hálón ill. a szereplők álomvilágában, a Cyber Cyrano életszerű, mivel igaz történeten alapszik és mivel párbeszedéi is rendkívül életszagúak. Igaz, jókat lehet a darabon nevetni, de a Zsuzsi irányította bábszínház, a valóságtól elszakadt karakterek kihangsúlyozzák a virtuális tér veszélyeit, egészen pontosan azt, hogy a valóság zárt rendszereinek entrópiáját a cybertér csak növelheti.