— Színház

— 2009. March 14. 09:10

— Írta: Deák Ági

Beszédtechnikai tündérmese

A My Fair Lady világhíres musical ősbemutatója 1955-ben volt a Broadwayn, az 1964-es, Oscar-díjas filmadaptációban az elbűvölő virágáruslányt, Elizát Audrey Hepburn játszotta. Az egyik legkedveltebb közönségsiker az évtizedek alatt bejárta a világot, több magyar teátrum repertoárját is színesítette. A Magyar Színházban 1994-ben mutatták be a darabot, amely a főszereplőnő, Auksz Éva gyermekáldása miatt egy ideig lekerült a műsorról, az előadás sikere ennek ellenére töretlen. Nem véletlenül.

Szeretem a tömött színpadokat, szeretem, ha egyszerre sok színész, táncos tolong a színpadon. Szeretem a részletgazdagságot, a szép jelmezeket, az igényes díszleteket, és természetesen a tehetséges színészeket. A legtöbb musical hozza ezeket az elvárásokat, nagyon ritkán szoktam csalódni. Kifejezetten jól szórakoztam még februárban a Madách Színházban játszott Chicagón, ami tüzes volt, látványos volt, humoros volt, de valahogy mégsem okozott akkora katarzist, mint a legutóbbi színházi élményem, a My Fair Lady. Közel sem volt hibátlan, jó pár bakit felfedeztünk, a táncjelenetek is jóval visszafogottabbak, mégis simán lekörözi a korábban látott darabokat.

Eliza Doolittle (Auksz Éva) a londoni operaház előtt árul virágokat, mikor beleütközik Pickering ezredesbe (Makay Sándor) és Higgins professzorba (Mihályi Győző), akik történetesen a nyelvművelés megszállottjai. Meghallva Eliza ormótlan, artikulálatlan beszédét, a férfiak fogadást kötnek, hogy sikerül szép, kifinomult, tiszta kiejtésre tanítaniuk a lányt, aminek segítségével az egyszerű virágárus hercegnőkkel versenyezhet majd, bebocsátást nyerve a felsőbb társadalmi rétegekbe. Eliza butasága, hisztissége és a bogaras, követeledző Higgins összecsapásai a történelem legmókásabb beszédtechnika óráit eredményezik. Elizát fokozatosan vezetik be a társasági életbe, eleinte kizárólag időjárásról és a jelenlevők egészségi állapotáról beszélhet, mégis eljár a szája, és előtör belőle faragatlansága, zavarba ejtő jeleneteket idézve elő. Természetesen a hernyó lepkévé változik, de a tanára továbbra is csak lélektelen kísérleti majomként kezeli. Az igazság az, hogy ennél sokkal többet jelent a professzornak a lány, de a vallomások elmaradnak, Eliza felhagy a leckékkel és eltűnni látszik, míg a végén csak egymáséi lesznek.

 

Kellemes orgánuma miatt szinkronszínészként is kedveltem Mihályi Győzőt, tökéletes választásnak bizonyult Higgins szerepére, ugyanúgy az ezredest alakító Makay Sándor is jól hozta a gentlemant tiszteletet parancsoló arckifejezésével és kifinomultságával. Auksz Éva Audrey Hepburn helyére is léphetne a filmváltozatban. A színésznőt 1999-ben az év legjobb musical énekesnőjének járó Emerton-díjjal jutalmazták, az első találkozásunk alapján azt kell, hogy mondjam, joggal. Tordai Hajnal jelmeztervező és Kemény Árpád díszlettervező előtt leborulok, végtelenül kidolgozott, mégsem hivalkodó látványt sikerült alkotniuk. Annyira részletekbe menő precizitást láthattunk tőlük, hogy még az utcagyerekekként megjelenő táncosok fogai is hiányoztak, bár a következő jelenetben már lakkcipőben és frakkban virítottak; a női szereplők hímzett ruhái, csipkéi irigylésre méltóak voltak. A színpad ködös londoni utcái hirtelen meleg, úri nappalivá változtak, a polcokon sorakozó könyvek gerincét is szépen kiképezték ahelyett, hogy egyszerű festett háttérrel érték volna be.

A fiatal táncosok voltak a darab gyenge pontjai. A néhol külön is énekelő négyes közül az egyik fiúnak egyáltalán nem volt hangja, az ő szerepeltetését nem kellett volna erőltetni. Egy másik, rendőrt is alakító srác az egyik jelenetnél elfelejtett beöltözni, a tánckar többi tagja egyenként hordta be neki a jelmezét, a kesztyűt, a sisakot, a zakót. A háttérben sikerült közel sem észrevétlenül korrigálniuk a bakit, ráadásul feleslegesen, mert utána a rendőrre, mint szereplőre nem is volt szükség. Auksz Éva is dadogni kezdett véletlenül a záráshoz közel, mikor már régen tökéletes kiejtésű Elizaként volt jelen, de remekül hárított, mert szánt szándékkal belebújt a korábban még beszédhibás lány szerepébe, mintha csak visszaemlékezne, honnan hova jutott. A profizmus az ilyen hibajavításnál is meglátszik.

A darabot a mostani évadban még március 31-én, április 14-én és 30-án adják. Annak mindenképpen kötelező, aki a Pretty Woman szerelmese, de még nem volt szerencséje a My Fair Ladyhez. Ugyan nincs benne Richard Gere, de ez a musical van annyira jó, hogy nem is hiányzik.

Linkek: