Sok alkotó, sokféle módszerrel próbálta már meg a magyar népzenét modernizálni, frissíteni. Elmondható ugyanez a flamencoval kapcsolatban is Spanyolországban. Olyan táncos-zenés együttest azonban, amely az andalúz romák és a magyar népek kultúráját próbálná meg vegyíteni, nem láttam még. Ilyesmi kezdeményezést láthattunk a Fonóban a január 9-énrendezett Bulerías Fiesta keretében.
A Fonóban megrendezett est két részből állt. Kezdődött a Sacreo Flamenco együttes koncertjével – a szemfüles olvasó már rá is jöhetett, hogy a bevezetőben az ő kezdeményezésük egyediségére próbáltam felhívni a figyelmet -, majd a Bulerías Fiesta fedőnevű eseménnyel folytatódott. 
A koncert sok újdonságot nem tartogatott azoknak, akik már látták az alakulatot működés közben, annál meglepőbb lehetett viszont a többieknek. Zenéjük alapötlete, hogy hagyományos flamenco stílusok zenei anyagára magyar népdalok szövegeit illesztik, ahol pedig a zene lehetőséget ad rá, tánccal is (egyelőre csak flamencoval) kísérik a produkciót. Tulajdonképpen megvalósítják a flamenco hármas egységét (ének-zene-tánc), csak a spanyol nyelvet magyarra cserélik.
Gitárosuk (Rőthy Krisztián) pontos, lelkes, virtuóz játékával adja a zene gerincét, melyet Sovák Anna és Drávai Gabi – néhol kétszólamú – éneke színesít. Örömmel veheti észre a lelkes Sacreo Flamenco rajongó, hogy találtak maguknak második gitárost, továbbá cajónost (dél-amerikai doboz alakú ütőhangszeres emberke), akik teltebbé, egészebbé teszik a produkciót. A ritmusszekció tapsoló tagjai (a flamencoban a taps fontos és önálló ritmushangszer) sajnos nem nagyon fejlődnek, érezhető, hogy erre viszonylag kevés energiát fordítanak. Táncosaik a szokásosan jó formájukat hozták, kisebb problémákkal: Páthi Dia nem elég vad és szenvedélyes, Bajnai Bea kopogásai néhol maszatosak voltak (talán a csúszós padló lehetett az oka), Szabó Zoli pedig nem táncol eleget. Mire belemelegedik, már le is ül és ott is marad a koncert végéig.
Friss, lelkes, szerethető produkció.
A koncert végeztével kezdődött a Bulerías fesztivál. A bulerías a flamenco egyik paloja (stílusra lehet talán fordítani). Vidám, gunyoros, improvizatív, rövid akrobatikus táncszámokból álló táncforma, mely kifejezetten alkalmas lehetne arra, hogy sok táncos fesztiválszerűen, a színpadot egymás kezéből kikapva megmutassa, mit tud. Ez pénteken sajnos elmaradt, mivel az előzetesen meghirdetett nyolc-tíz előadóhoz képest csak négyen vállalták a fellépést. A fesztivál a Fonó előterében esett meg, sajnos a büfében tolongó emberek zajától kissé elnyomva. Sok fellépővel egy ilyen rendezvény egész estét kívánna, jelen esetben a kevés előadó, a nagy zaj és késői óra sokat rontott az esemény élvezhetőségén.
Talán majd legközelebb.
Linkek: