Az emberiséggel egyidős a hit, mely szerint az embert a szerelem emeli ki az állati sorból. Enkidut egy templomi örömlány tette emberré, Ádám pedig az oldalbordájából kapott méltó társat, mert egyedül volt az állatok között. Ez persze csak az irodalom és a vallás. A koreográfus szerint inkább a biológiai létezéshez, az ösztönökhöz nyúljunk vissza. Majd onnan a szerelemhez.Frenák Pál arra ösztönöz, hogy nyúljunk vissza a kezdetekhez.
A legelejéhez. Amikor lemásztunk a fáról. Vagy még korábbra. Amikor kimásztunk a vízből. Valamikor akkor, amikor még mindannyian a magzatvízben úsztunk, köldökzsinór kötött össze anyánkkal, akit sose láttunk, csak éreztünk, vagy csak hittünk. Ez is a kezdőkép: egy kék, döntött színpad, ahol három embrió csüng. Három arcnélküli emberi lény, két férfi, egy nő. Mezítelenül.
A szerelem több egyszerű ösztönnél. Ahogy a szemünk előtt fejlődnek a táncosok emberré, úgy lényegül át szerelmük tárgya is. Kezdetben egy cselekvőképtelen baba, abszolút passzív, a végén pedig cselekvőképes, önérzetes lénnyé lesz.
A férfi örök imádatának tárgya sajnos túlságosan is imádnivaló. A másik női szereplő margóra szorul – nem, ha valaki félmeztelen, és keblei vannak, nem hisszük el, hogy férfi – és ahogy a valóságban, a férfiak itt is az elérhetetlen, az örökkön-örökké fent üldögélő Évát imádják. Néha csak csókjaikkal tudják elborítani – természetesen itt is a legillusztrisabb részeket – mert tartós maradásra képtelenek a mennyekben.
Természetesen csak Évának van arca, az összes többi emberi lény szilikonmaszkot visel.Ahogy a táncosok lépdesnek fölfelé az evolúciós létrán – és a nagy kék döntött talajon -, egyre több ruhadarab kerül föl rájuk. És ahogy fejlődik az emberiség, vele együtt a szerelem is.
Kezdetek kezdetén egyszerű állati közösülés, ritmikus püfölés, aztán önszerelem, ami talán leginkább a maszturbáció és a nárcisztikus önmegismerés határán mozog, talán még állati, ám már magát embernek tekintő viselkedés ez.Kapunk egy egyszerű életképet valahonnan még az előember tájáról, ösztönös mozdulatokkal, csépeléssel, furcsa csoportviselkedéssel.
A kiszolgáltatottság, mint abszolút mezítelenség teszi teljessé az este ezen vonulatát, avagy így alakulhatott ki a homoszexualitás címmel két felöltözött férfi bántalmaz félre nem érthető módon egy mezítelent.
Hogy mégse sírjuk el magunkat, az ember végre felnő, és Éva egy szólóval bizonyítja eredetiségét, öntudatát és szépségét, majd a táncosok szelíden lecsúsznak a kék döntött padlón, teszik ezt néha Bachra, zongorakísérettel, zajkeltőművésszel körítve. Így kerek egész a történet, és talán ami legjobban tetszett, az a pozitív végkicsengése volt.
Linkek: