Belenyaltunk ugyan már egy kicsit 2010-be, de nem hagyjuk ki a színházi és tánc darabokról szóló visszaemlékezést sem az előző évre. Három cikkírónk három nézőpontból közelíti meg 2009-es termését előadások tekintetében, egy táncos és két színházi hangsúllyal.
Zombiefoot szerint a tánc 2009-ben:
Frenák Pál Társulat: Fiúk (Trafó)- Pintér Béla Társulat: Gyévuska (Trafó)
- Frenák Pál Társulat: InTime (Trafó)
- Jógyerekek képeskönyve (Örkény Színház)
- Pataky Klári Társulat: Basta cosí!/Elég! (MU Színház)
- (+1) Kárpáti Péter/Hoppart: Szörprájzparti (egy titkos lakásban az Astoriánál)
Frenák két előadással is felkéredzkedett a listámra idén, teljesen megérdemelten. A Fiúk valószínűleg az évtized legzseniálisabb táncelőadása: szikár, lírai és akrobatikus korkép a férfiakról. Ez nem a legújabb Frenák, de az év eleji felújított változatra így is rengetegen voltak kíváncsiak. Harmadik helyen a tavasszal bemutatott darabja áll, ami az erőszakosabb táncvilág után meglepő módon tele volt humorral és bájjal. A II. világháborúban felvállalt, tragikusan értelmetlen és ideológiazavaros szerepünkről megható darabot kerekített Pintér Béla. A szereplők végig kitartott énekbeszédének egyedisége egész konkrét fizikai örömöket okozott, ami mindig jó jel. Ha pedig perverzióra és jóízű gúnykacajra vágytok, feltétlen nézzétek meg a Jógyerekek képeskönyvét! A Tiger Lillies morbid zenéjére minden 10. percben, válogatott módon elhalálozik egy-egy cukribárány kisgyermek. Pataky Klári koreográfiájában olyan okos és csibész táncos megoldások voltak, hogy csak lestem: kortárs táncot ennyire könnyedén is lehet?! A lista végére Kárpáti Péter és a fiatal, amúgy döntően kőszínházakban játszó színészekből álló Hoppart közös produkciója került. Kárpáti Péter iszonyatosan jó dialógokat ír, Nagy Zsolt pedig mindent visz a játékával – az eredmény izgalmas, de nem hibátlan. Ha újraélesztik itthon a lakásszínházi mozgalmat, akkor minden meg van bocsátva! Ezután már csak egy fájdalmam van: hol maradtak 2009-ben az igazán átütő nemzetközi produkciók?
Alice szerint a színház 2009-ben:
Abigél (Budapesti Operettszínház)- Háztűznéző (Magyar Színház)
- Diótörő (Thália Színház)
- Chicago (Madách Színház)
- My Fair Lady (Magyar Színház)
Idén inkább klasszikus darabokra és musicalekre jutottam el. Az Abigél egyszerűen lehengerelt, a Chicago pedig annyira tüzes volt, hogy szabályosan megégetett. A Háztűznézőt és a Diótörőt emeltem még ki, előbbit a modern rendezése miatt, utóbbit pedig azért, mert alig pár nappal az ünnep előtt igazi karácsonyi hangulatot teremtett. A színházak közül a legtöbbször a Magyar Színházban fordultam meg, repertoárjukból a My Fair Lady is felkerült az év végi összesítésre. Milyen említésre méltó előadások hiányoznak a felsorolásból? A listára az Operettszínház Mozartja csak azért nem került fel, mert nem számított újdonságnak, ugyanis idén már másodszorra láttam. A legjobban pedig azt sajnálom, hogy a Kamaraszínház nem tudta igazán formába önteni és maximálisan élvezhetően színpadra állítani Dallos Szilvia egyébként ötletes, a Rákosi-korszak ellentmondásosságáról szóló, Utószinkron című drámáját.
Silvermoon szerint a színház 2009-ben:
Augusztus Oklahomában (Vígszínház)- Händel: Xerxes (Operaház)
- Édes szívem, ribanc vagy (Bárka)
- Dogville (Bárka)
- Szentivánéji álom (Bárka)
Hiába volt bérletem az egyikben és hiába voltam visszajáró vendég a másikban, igazán emlékezetes darabot viszonylag keveset láttam. Persze kimaradt a kortárs tánc teljes mértékben, amit viszont nagyon sajnálok – talán majd jövőre.