Ebben az évben sem lett a Kultblogból színházkritikai szaklap, már ami a színház rovat rotációját illeti, de azért elcsíptünk pár példás darabot idén is, amiről nem féltünk mesélni sem. Az évvégi színházi mérleget két kultblogger vonja meg, élen a Kamaraszínház és a Nemzeti.
Deák Ági (-Alice-) szerint a színház 2010-ben:
- Pszicho @ Kamaraszínház, Ericsson Stúdió
- Azt meséld el, Pista! @ Örkény
- Diploma előtt @ Madách
- Leonce és Léna @ Thália, Új Stúdió
- Cyber Cyrano @ Kolibri Pince
Az év elején szinte heti rendszerességgel jártam színházba, ez az ütem aztán sajnos igencsak megcsappant. A szerencsés kezdet és a lusta zárás átlaga végül 13 előadásra rúg. A 13-as szám bár szerencsétlenséget sejtet, de csak kevés alkalommal bántam meg az esti kiöltözéseket (a Madách Színház Producerek és a Kamaraszínház Padlószőnyeg című előadásai nyújtottak csak rossz élményt). Természetesen a fenti listában szereplő öt darab maximálisan kárpótolt a két rosszul sikerült estéért:a Madách Színház a számomra igen kedves Diploma előtt című film kiváló adaptálásával javított hírnevén, a Kamaraszínház Pszichoja pedig az év legnagyobb meglepetése volt. Mácsai Pál önálló estje az Örkény Színházban egyszerűen lebilincselő. Szívből ajánlom mindenkinek, aki képes gyermeki lelkesedéssel rajongani egy nagy mesélő varázslatos, vidám és szomorú történeteiért. A Maladype Társulat Leonce és Lénája az improvizáció és a kortárs színház kedvelői számára kihagyhatatlan, a Cyber Cyrano pedig az idei év egyik kellemes és elgondolkodtató felfedezése volt.
Nagy Niki (silvermoon) szerint a színház 2010-ben:
- Orfeusz alászáll (Nemzeti Színház)
- A park (Nemzeti Színház)
- Tengeren (Bárka Színház)
- Álmodozók (Thália Színház)
- A kellékes (Pesti Színház)
A 2010-es év számomra az Alföldi Róbert által vezetett Nemzeti Színház felfedezéséről szólt. Alföldi kedvenccé tette a Bárkát és közel hozott a Nemzetihez is azzal, hogy beengedte, sőt integrálta a független és alternatív elemeket. A legizgalmasabbra, A jég című produkcióra sajnos nem sikerült eljutnom, de így is volt mit nézni. Érdekes, hogy ismét a szubjektív Top 5-be került egy filmes nagymester alkotásának színpadi adaptációja. A Lars von Trier-féle Dogville után a Thália Bernardo Bertoluccit idézte meg, szerintem remekül.