Elöljáróban szeretném rögtön leszögezni, hogy két okból kifolyólag nagy a valószínűsége, hogy jelen cikk inkább lesz élménybeszámoló, mint értő kritika. Az egyik az, hogy csak élvezem, nem értem a táncszínházi előadásokat. A másik pedig az, hogy William Shakespeare művei közül a Szeget szeggel tökéletes homály volt számomra, amikor családi körben megtekintettem az ExperiDance társulat azonos című performanszát.
Aki még soha nem látta a 2000-ben alakult, Román Sándor nevével fémjelzett ExperiDance táncosainak show-ját, az próbálja mielőbb pótolni, mert a maga nemében egyedülálló dolgot tudnak a srácok. Nekem a Szeget szeggel című produkció volt a második ilyen, de már most azt érzem, hogy kinőtték a Nemzeti Táncszínház mély, de keskeny színpadát.
Mátyás és a magyar nemesek tánca
A darab különlegessége, hogy Lándzsarázó Vilmos eredeti darabját Schwajda György Bécsből áthelyezte a XV. századi Budára. Vincentino herceg helyett Mátyás király adja az udvar irányítását Claudio helyett Vitéz János kezébe, amíg ő álruhába bújva járja a vidéket. A reneszánsz miliőben a magyar és olasz kultúra is összecsap. Természetesen táncban.
A jelenetek közötti átvezetés feladata egy pantomimesre, M. Kecskés Andrásra hárul, aki afféle krónikásként írja a levegőbe az el nem táncolt történeteket. Néha nem teljesen érthető módon. Számomra ő volt az egyetlen gyenge pont az előadás folyamán. Illetve még Vitéz János (Dénes Nándor) konstans mufurc képe volt zavaró kissé, de aztán a sztori fonalát követve kiderült, hogy az érzelemmentes fapofa rendezői koncepció. A teljhatalmat kapó helytartó ugyanis vasszigorral lépett fel olyan bűnök ellen is, amiket ő maga is el-elkövet.
Hóhérok egy kupacban
Ezeken túl azonban öröm volt nézni az apácaruhában és kurtizánként egyaránt kívánatos lányokat, a táncpárbajozó, géppuskalábú fiúkat, a félelmetesen akrobatikus udvari bolondot és a félelmetesen vicces hóhért. A történet vége természetesen vidám, elvégre komédiáról vala szó (ha néha keserű is a szánk íze). A függöny legördülése után pedig következhetett az elmaradhatatlan, STOMP-ot idéző ritmusgyakorlat tányérokkal, kanalakkal és egyéb, eredetileg étkezésre használt eszközökkel. Vagyis a szeget szeggel helyett az asztalt kupával.
Linkek: