Az év egyik legizgalmasabb kiállítása, a Gulácsy Lajos munkásságának szentelt A varázsló kertje című tárlat még néhány napig (egészen pontosan július 27-ig) tekinthető meg Budapesten, a Kogart Képgalériában. Gulácsy Na’Conxypan különös világának megálmodója, a magyar festészet egyik legérdekesebb figurája. Műveinek gyűjteményes kiállítása évtizedek után került újra az látogatók elé.
Érdeklődésemet Gulácsy iránt még középiskolás koromban keltette fel egy vers, egészen pontosan Juhász Gyula költeménye (Gulácsy Lajosnak), melyet az akkor már elmegyógyintézetben élő, álomvilágába teljesen átcsúszott festő barátnak ajánlott a szerző. Ez a gyönyörű vers ragadott el kettejük közös “játszóterére”, és ismertetett meg ezzel a látomásos művésszel, aki nemcsak képeivel, de különleges hangulatú prózájával (például a Pauline Holseel című regény) és verseivel is örökre rabul ejtett.
Már nagyon fiatalon elkötelezte magát a képzőművészet iránt, ráadásul korában is elismert, rendszeresen kiállított, díjakkal is jutalmazott alkotónak számított. Húszas évei elején festett művei elsősorban a szecesszió és a preraffaeliták hatását tükrözik. 
Egyételmű, hogy Watteau vagy Dante Gabriel Rossetti (esetleg Mucha) művészete közel állt hozzá, de senkit sem követett epigonként. Képei sajátos világába vezetnek, amelyet akár a varázsló kertjeként is elképzelhetünk. Különös és izgalmas út, ahogyan a naiv, romantikus, ábrándozó, múltba révedő fiú képei egyre sötétebbek, elborultabbak, baljósabbak lesznek, ahogyan egyre gyakrabban merül fel a halál és az őrület témája.
A fent említett irányzatokon túl Gulácsyra legmélyebben és legelemibben Itália hatott. Témáiban, színeiben és hangulatban is számtalanszor felfedezhető ez a mediterrán ország. Firenze és a reneszánsz vonzotta leginkább. A festő fantáziáját különösen Dante és Beatrice története ragadta meg, ennek a románcnak több művet is szentelt, például a tárlat számomra legizgalmasabb képét is.
A légies, szépséges, távoli, angyalszerű nők a művész másik fő ihletői. Különösen érdekes, hogy a női figurák mellett (akikből rokokó báj, távolságtartás, tisztaság sugárzik) általában gonosz, szinte torz férfiak, bohócok, őrültek jelennek meg, akikről nem lehet eldönteni, hogy menedéket keresnek-e a szépség mellett, vagy el akarják pusztítani azt. Számomra minden férfi kicsit Gulácsy a művész képein, ami az életrajzi adalékokat ismerve picit azért ijesztő (35 éves korától haláláig elmegyógyintézetben ápolták).
A cselekményes képek (melyek valamely képzeletbeli történést vagy valós emléket elevenítenek meg) és portrék mellett főként hangulatokat megidéző festményeket láthatunk a tárlaton. Impressziók és szimbúlumok jellemzik a kompozíciókat.
A Kogart igyekezett minél részletesebb képet mutatni a festőről. A festmények, rajzok, metszetek, illusztrációk mellett az ihletül szolgáló versek, szövegrészletek is olvashatóak a falakon. Csáth Géza, Juhász Gyula, a kortársak, barátok műveibe szintén bepillantást nyerhetünk, közelebb kerülve ezzel a korhoz és hangulathoz. Részleteket láthatunk még Gulácsy írásaiból is, és egy apró vetítőteremben filmet is nézhetünk a művészről.
Ha valaki a fentiek alapján úgy dönt, kihasználja azt a néhány napot, amíg megteheti, és ellátogat a Kogart házba, egy zavarba ejtő, borzongató, mégis csodálatos élményekkel teli sétára számíthat a varázsló kertjében, amely egy egyszerre zseniális és őrült elme világába vezet.
Linkek: