A világ ilyenkor kifordul a négy sarkából, és az istenek tréfás kedve nyomán tűzzsonglőrök ugrálnak az Aquincum romjain, hennafestést kapunk a Nemzeti Múzeumban, organikus hajszobrot az Iparművészetiben, a Műszaki Egyetem gyűjteményében “lovagok, hölgyek és fabulák” szórakoztatnak, az Angyalföldi Helytörténetiben végrehajthatjuk a történelem első szocialista-kapitalista egyéjszakás tervét, de kérésre műkincsek tetején előkelő vadvacsoránkat is elfogyaszthatjuk.

Ez lehetne akár az apokalipszis víziója is, pedig csak az évente megrendezett Múzeumok Éjszakájáról van szó, amit idén június 20-án lehet célba venni. Hogy a múzeumok ezen az estén mindent elkövetnek a látogatókért, az egészen biztos. Ha nem vagyunk kisrealisták, és nem ragaszkodunk feltétlenül ahhoz, hogy a szépművészeti kiállítóhelyeken szépművészettel, a technikai múzeumokban pedig mechanikával és fizikai kísérletekkel nyűgözzenek le, akkor remekül fogunk szórakozni.

Persze nem vagyok egészen őszinte, hisz a Magyar Fotográfusok Házában fotóperformansz, a Ludwigban rendhagyó kortárs művészeti tárlatvezetés, a Magyar Nemzeti Bankban gazdasági szimulációs játék is lesz – hogy csak néhány példát említsek. Csupa adekvát program, de ahogy mondani szokás: nem ezért szeretjük.

Nekem a Múzeumok Éjszakájáról például mindig a rendőrmúzeumi kitömött Kántor látványa (megsimogattam és kívántam valamit erősen) vagy a Hadtörténeti három négyzetméternyi műfüves aknamező-szimulációja fog az eszembe jutni. Szép emlékek, nagy fantázia kell hozzájuk.

Plusz vonzerő, hogy ezen az estén exkluzív körülmények között láthatjuk a Zuboly, az Unbending Trees, Ágens és a Kaukázus fellépését, partizhatunk a Ludwig Múzeum teraszán vagy a Kortárs Építészeti Központ termeiben. A rendezvény honlapja meglepően profi: néhány kattintással saját programtervet állíthatunk össze magunknak az estére. Ráadásul ha elég menő vagy, bringával is vállalhatod a múzeumtúrát.