A Kultblogot 2011-ben követőknek igyekeztünk kiváló rálátást biztosítani az elektronikus zenék fontosabb kiadványaira és változásaira, minden zenei ágazat közül talán ez kapta a legnagyobb figyelmet. Így sem volt könnyű dolgunk Velkei Zolival, amikor összeállítottuk a stílus 15 legjobbjának listáját – a tovább után 2011 elektronikus esszenciája, egyben idei utolsó toplistánk.
15. Altered Natives – Tenement Yard Vol. 2 (Eye4Eye)
Sok szó esett idén mindenhol a house újbóli feltámadásáról, arról azonban kevesen írtak, hogy nem mindenki az édes nosztalgiát helyezi előtérbe, hanem a stílus jövőjét. E meglehetősen technokrata koncepciót továbbra is a brit producer, Altered Natives tudja a legjobban megvalósítani, a Tenement Yard második kiadása még az elsőnél is jobb. Vagyis, bár általában nem a house-hoz társítunk futurisztikus jelzőket, sem elvágyódó hangulatot, mégis e gyűjtemény minden egyes darabja ezekkel jeleskedik – különlegesen és rendkívül jól.
(VZ)
14. DJ Diamond – Flight Muzik (Planet Mu)
A footwork 2011-ben erősebb volt, mint valaha, így szinte borítékolható, hogy jövőre ez az irányzat lesz a nagy őrület mindenhol. Érdemes is foglalkozni vele: DJ Diamond ugyan nem teljesen az alkotótársaira jellemző táncolós, r’n’b-ből és house-ból táplálkozó hangzást képviseli, inkább preferálja a technoid és kísérletezős témákat, és ezekkel megmutatja, hogy milyen további potenciált rejthet még magában ez a zene. A Flight Muzik egy hibátlan gyűjtemény rengeteg idegenszerűnek ható témával, mondhatni főpróba a stílus széleskörű debütálása előtt.
(VZ)
13. Jamie Woon – Mirrorwriting (Candent Songs)
Ha lenne popzenei listánk, nyilván oda került volna Jamie Woon bemutatkozó nagylemeze, de a Mirrorwriting ebből a sorból sem lóg ki. A skót-maláj származású dalszerző ugyanis nemcsak hangjával, de finom, mainstream elektronikus alapokra építkező dalaival is meghódította sokak szívét. Sokéves munka érett be ezzel az albummal, és nem tudjuk tőle sajnálni a sikert – egyben őszintén kíváncsiak vagyunk, merre tud lépni a szerző egy esetleges következő lemezen.
(KR)
12. Zwischenwelt – Paranormale Aktivität (Rephlex)
Gerald Donald legújabb projektje, a Zwischenwelt egy gondosan megszerkesztett emlékeztető arra vonatkozóan, hogy miért is lehet nagyon szeretni a klasszikus sötét electrót. A három énekesnővel felfegyverzett lemezen egyszerre elevenedik meg a szerző Drexciyából maradt öröksége és az ipari, tudományos hangzások iránti szerelme, és eme ütközésből kifolyólag egyidőben képes előre és vissza is tekinteni a Paranormale Aktivität, értelmet adva saját címének.
(VZ)
11. Matthewdavid – Outmind (Brainfeeder)
Matthewdavid az első pillanattól fogva olyan vastag és homályos zajködbe bújtatja a hangjait, amiről azonnal beugorhat Tim Hecker vagy Actress. Ebben elveszve kószálnak lassú ritmusok különböző pontokon rövidebb-hosszabb ideig, de legtöbbször inkább csak távoli hangminták sejlenek fel a sztratoszférát súroló ambient textúrákon. Az elmosódott témák együttese mint csodálatos neonfény folyik össze, amiről könnyen eszünkbe juthat a cyberpunk irodalom romantikus korszaka a nyolcvanas évekből. Ki ne akarna egy ilyen lemezt állandóan hallgatni?
(VZ)
10. Instra:Mental – Resolution 653 (Nonplus)
Az Instra:Mental sokkal inkább jelenségként volt domináns az év tizenkét hónapja során, semmint egy egzakt megjelenéssel, mindazonáltal a Resolution 653 önmagában is egy olyan erős produktum, hogy biztosította vele a helyét a duó az év végi listánkon, ráadásul sikerült beverekednie magát a legjobb tízbe. Izgalmas darab, jobbára sci-fis technóval és electrós elhajlásokkal, felidézve és megzenésítve számos nagyszerű pillanatot a kilencvenes évek pixelshootereiből, miközben azért meg kell jegyeznünk, hogy a duó számos progresszív zenét is írt idén, az év egyik legfontosabb alakulatává válva általuk.
(VZ)
09. Tycho – Dive (Ghostly International)
Ugyan vannak az ambient műfajának ortodoxabb kedvelői közül, akik Tychot egy sima Boards of Canada-utánérzésnek gondolják, én azonban úgy vagyok vele, hogy eddigi legjobb albumán olyan minőségig jut Scott Hansen, ahol már nem lehet egyszerű másolásról beszélni. A Dive minden dala gyönyörködtet és álmodozásra késztet, miközben végig a középtempó fölött lüktet az album, több instant sláger – Hours, Daydream, Coastal Brake – kíséretében. Azt hiszem, amíg a Sandison-testvérek hallgatnak, a Dive a legjobb, amit hallgathatunk.
(KR)
08. Steffi – Yours & Mine (Ostgut Ton)
Noha idén sem kellett szűkölködnünk jó technóban és house-ban, azért az megállapítható általánosan, hogy kevés igazán kiemelkedő album született idén. Ebben a jelenségben a kivételek egyike Steffi albuma, ami a Detroit techno, Chicago house és Berghain találkozási pontjában helyezkedik el, ráadásul csajos szemmel. Ritka, egyszeri és felejthetetlen a végeredmény: Steffi olyan zenéket írt, amiket bármikor elő lehet szedni, arról nem beszélve, hogy nőként ezzel valószínűleg elsőként büszkélkedhet ebben a szubkultúrában.
(VZ)
07. Thievery Corporation – Culture of Fear (Eighteenth Street Lounge)
Nem vártam sokat 2011-ben egy echte downtempo/lounge előadó saját stílusa keretein belül maradó albumától, a Thievery Corporation azonban megszolgálta a hírnevét, és a hatodik stúdióalbumán is tudott izgalmakkal szolgálni. A Culture of Fear politikus tematikája nem nyomta agyon a laza hangulatot, Mr. Lif, Lou Lou vagy Ras Puma vendégénekesekként pedig nagy szerepet játszanak abban, hogy egy nagyszerű lemez lett a végeredmény. DJ Cam hasonlóan jó és a listáról nem sokkal lemaradó lemezével együtt talán újabb meglepetést is várhatunk a stílustól 2012-ben.
(KR)
06. Emika – Emika (Ninja Tune)
Emika lemezében és előadói lényében minden megvan, ami egy átlagos Ninja Tune-imádót izgalomba tud hozni, így nem is lehetett kérdés, hogy a cseh felmenőkkel, de angol és német kötődéssel egyaránt bíró énekesnő lemeze helyet kell hogy kapjon itt. Nemcsak a mélynyomótesztelésre is alkalmas basszusokat, vagy a túlvilági orgánumát szerettük, de azt is éreztük debütlemezén, hogy a dubstep hagyományos keretein képes túlmutatni – ez 2011 egyik fontos trendje volt, amiben Emika központi szerepet játszott. Februárban pedig az A38 Hajón is láthatjuk.
(KR)
05. Gang Gang Dance – Eye Contact (4AD)
Beigazolódott a papírforma: a Gang Gang Dance popzenei attitűddel is remek albumot tud írni, ami pont olyan izgalmas és megunhatatlan, mint bármelyik korábbi, kísérletibb jellegű albumuk. Az Eye Contact rendkívül koherens, ráadásul különböző élményt nyújt darabjaiban és teljes egészében hallgatva. Ilyen a kortárs elektronika slágeres formákban, kompromisszumok és elkurvulás nélkül.
(VZ)
04. Kuedo – Severant (Planet Mu)
Egy, a dubstepben olyan fontos produkció, mint a Vex’d kettéválása akár szájhúzós tény is lehetett volna, ehelyett Jamie Teasdale és Roly Porter írtak egy-egy utolérhetetlen albumot. Előbbi Kuedo alteregója alatt bizonyította, hogy a legjobb dubstep producerek szűk körében is az elsők egyike: a Severant akár a Blade Runner soha ki nem adott filmzenealbuma is lehetne, olyan erős hangulati atmoszférával bír, egy külön világ kel életre számai között. Ötletes technikai megoldásait is figyelembe véve számomra Teasdale írta 2011 legjobb elektronikus lemezét.
(KR)
03. Vladislav Delay Quartet – s/t (Honest Jon’s)
Már az első másodpercben érezni lehet az elemi erőt és kitartást ebben a lemezben, s ezzel Sasu Ripatti nem csak, hogy ismét megújult, de megmutatta azt is, hogy a szupergrupok igenis működhetnek. A Vladislav Delay Quartet nem az egóra épít, mindenki kellően megvalósítja önmagát a számokban, és kivételesen az ötletek egymásra torlódása és az ebből olykor eredő kakofónia nem valami nehezen befogadhatót eredményez, hanem egy elképesztően briliáns fúziót. Komoly album, történelmi pillanatokkal.
(VZ)
02. Roly Porter – Aftertime (Subtext)
Tényleg nagyon aggódtunk a Vex’d szétválása miatt, de nem csak James Teasdale múlta felül önmagát hihetetlen módon, hanem a társa, Roly Porter is. Az Aftertime a legszebb és legötletesebb ambient gyűjtemény, amit idén találni lehet. Minden egyes másodperce csodálatos és elgondolkodtató, életre keltve és megreformálva egy olyan stílust, amit nagyon sokan leírtak már. Érdemes beszerezni bakeliten, azon mutatja meg önmagát igazán.
(VZ)
01. Zomby – Dedication (4AD)
Zombyt eddig is lehetett bálványozni minden egyes zenéjéért, a Dedication azonban végre az a kiadvány, ami egyesíti az összes futurisztikus basszusvezérelt ötletét, és tovább tart tizenöt percnél. Ezen az albumon minden pillanat tökéletes, olyan, mintha a jövőből szólna, ugyanakkor csak mezei ujjgyakorlatoknak tűnnek egy olyan szerzőtől, akinek úgy tűnik, hogy a vérében van a zsenialitás. Egyszerűen összetett darab így a Dedication, aminek minden másodpercét érdemes tanulmányozni, mert még a huszadik hallgatás után is képes újat mutatni. (VZ)
Korábban a Kultblogon: