Biztosra veszem, hogy mindenki látott már olyan filmet, amiben egy rakás fiatal valami földalatti klubhelyiségben gyűlik össze, hogy pacsizzanak a helyi rosszfiúkkal. Amikor múlt szombat este eljutottam a Remizbe, pontosan ez a látvány fogadott. Villamosszerelő-csarnok, felgyújtott hordók, undeground zene? Ma este itt tényleg a Hexstatic és a Herbaliser lép fel?
Biztos én vagyok a sztereotípiás, rossz előérzetű srác, akinek minden ilyen hely láttán a lokál maffia jelenik meg képzeletében, de képtelen vagyok elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy ezt az eseményt valójában tényleg ide kellett-e szervezni. Nem sokkal 11 után érkeztem, így még pont elkaptam Negro bemelegítését. Különösebben érdekesnek nem mondanám, de arra jó volt, hogy amíg nem jött a Beat Dis, alaposabban is felmérhessem a terepet.
Ha azt mondom egy beszámolóban, hogy minden stílusból voltak ott emberek, akkor általában egy kicsit sarkítok. Megesik. Ezzel szemben aznap este a Remizben tényleg mindenféle stílusú ember megfordult. A kigyúrt macsó és cicababa barátnőjétől kezdve a kőkemény hip-hop arcokon át laza rockerekig tényleg minden volt. Furcsa és egyben jó érzés is volt látni, hogy a fiatal generáció egyre több dologra fogékony. Persze ez most nem az érzelgősség ideje, úgyhogy lépjünk.
Beat Dis
Beat Dis-ék menetrendszerint 11:40-kor kezdtek, pontosan. Ennek igazán örültem, és láthatólag még jópáran, ugyanis amint belecsaptak, mintha egyre szaporodott volna a közönség az első sorokban. Ha jól vettem ki, a számok nagytöbbsége az új, Keep Still! című anyagról szólt. Kár hogy ehhez nem járt normális hangzás. Nem csak a vokál, de néha egy az egyben a gitár is eltűnt valahol. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a régi Kék Yukas metál bulikon. Bár előnyükre legyen mondva, hogy a dob viszont kegyetlenül tisztán és szépen szólt. Apropó, ha már dobhangzás. Lehet hogy én vagyok túlságosan az akusztikus hangzás mellett, de sokkal jobban állt nekik a triggerelés nélküli megszólalás.
Hexstatic
Szünet nélkül, egy órányi játékidő után lépett színpadra a Hexstatic. Vagyis annak csak az egyik fele. A zene pedig. Nos, aki egy live actet várt, az bizony csalódottan távozott, mert ezen az estén azt biztosan nem kapta meg. Ellenben volt egy zseniális, másfél órás dj szett, ami tartalmazta a világ kábé összes zenei poénját, és mindent, amiért a táncolható elektronikus zenét szeretni lehet: volt drum & bass, valami house-féleség, breakbeat és még egy kis hip-hop is. Néha olyan dolgokat kevert, hogy attól féltem, hibázni fog, de végig tökéletes volt – a vizuál meg ugye pláne. Nagyon pozitívan csalódtam, és remélem, a közeljövőben lesz még szerencsém a Hexstatic-hoz.
The Herbaliser
Egy ötperces szünet után lépett a pult mögé a Herbaliser, illetve megint csak egy fél. A másik fél kicsit később került csak elő. Sokkal jobban vártam őket, mint a Hexstatic-ot, mégis valahogy bizarr lett a végeredmény. Unalmas volt. Láttam, hogy sokan ugrándoznak még rá, de a fejbólogatásnál többet nem tudott kihozni belőlem. Ráadásul ismét történhetett a hangrendszerrel valami, ugyanis az elején annyira pocsékul szólt minden, hogy legszívesebben hazáig futottam volna. Néhány percen belül javítottak rajta némileg, bár ez a zenét nem mentette meg. Fél kettőtől játszottak, én három körül jöttem el, de semmi maradandó nyomot nem hagytak bennem. Közepes hip-hop bulinak elment volna, ha nem a Herbalisertől kapom. Talán majd a Big Banddel.
A Beat Dis és a Hexstatic miatt számomra abszolút pozitív kicsengésű volt a buli, de a Herbaliser elég sokat rontott az összképen. Azért megérte elmenni, még úgy is, ha sokak csak presztízskérdést csináltak a Ninja Tune dologból.