Dave Huismanst a house zene inspirálta a pályája elején, ezért nem meglepő, hogy a legújabb, Fever című sorlemezén is ennek a stílusnak az elemei dominálnak, noha a tíz számnak legalább a felében megtalálható az elmúlt évek sikereiért egyértelműen felelős dubstepes munkamódszer is. Azonban, mint ahogy a 2008-as Aerialt is az egyenes ütemeken való kísérletezgetés tette naggyá, úgy válik a Feverön is minden sokkal izgalmasabbá a letisztult négynegyedek mentén. Az Aquatic Family Affair a tökéletes 2562-zene; nem csak önmivoltának magas színvonala miatt, hanem azért is, mert jól megfigyelhető, hogy a szerző saját részéről mit tett a dubstephez az utóbbi évek során. A deep house jellegű ritmuson folyamatosan pattogó törtütemek, a melódiák és visszatérő kompozíciók nyüzsgése, valamint a dinamikus összhatás hitelesen ábrázolja a modern elektronikus zene korszellemét 2011-ben.

A Fever sok részében könnyedén érvényesül, de egészében nem nyújtja azt az egyenletességet, amire sokszor perceken át magabiztosan képes. Különösen az eleje felemás: egy megkérdőjelezhetően hosszú és üres intrót követően két dubstep téma vezeti fel az albumot. Ezek közül a Cheater a két évvel ezelőtti Unbalanced ritkán előforduló szürke pillanataira emlékeztet, csupa sablonos ötletet halmoz fel és ad elő nem túl érdekfeszítően. A Juxtaposed című párja lassabb kontextusban próbál távolian zengő hangokból valami futurisztikusat építeni, de ezen a területen találunk nála nem egy sokkal jobb pályaművet is. Törtütemek tekintetében így a februári kislemezről megismert This Is Hardcore menti meg Huismanst, és bizony meglepődésre is adhat okot, hogy aki képes volt egy ennyire jó régisulis koncepciót hangokba önteni, az miért botladozik minden más esetben.

S emiatt igazából a lemez második fele az, ahol a szerző igazán ragyog. Amint a Brasil Deadwalkerben elszabadul az első komolyabb technós szerkezet, hirtelen minden a helyére kerül, és azt a 2562-t hallhatjuk, aki a Merlinben is brillírozott. A Fever tetőpontja a Final Frenzy, ahol három percben lehetünk a fültanúi annak, hogy a techno zene ilyen rövid intervallumban is kibontakozhat és lehet hatásos, de akkor sincs bajban Huismans, ha pontos építkezésről van szó, legalábbis a zárószámban hibátlanul készíti elő a terepet az első három percben egy ráadáshangulatú lassabb bólogatásra. Érdekes része az albumnak a Wasteland, ahol mintha egy apró biccentés történne Josh Wink irányába, ami nem is tűnik ésszerűtlennek. Vagyis, érezhetően egy próbálkozós lemez a Fever, régi és új ötletek egyaránt vannak rajta. Jól áll a váltás: nehezen elképzelhető, hogy Huismans még tud újat mutatni a dubstepben két korszakos jelentőségű album után, következőre viszont a kezdés is nyugodtan lehet bátrabb.

Tracklist:

1. Winamp Melodrama
2. Cheater
3. Juxtaposed
4. Aquatic Family Affair
5. Intermission
6. Flavour Park Jam
7. This Is Hardcore
8. Brasil Deadwalker
9. Final Frenzy
10. Wasteland
11. Fever

Borító: