Onnan tudja az ember, hogy öregszik, hogy kapásból vágja a retrókéntvisszahozott dolgok referenciáit. De ennyi nem elég, ami igazán durva,hogy meg is hatódik, ahogy előkerülnek a gyerekkori emlékek. Biztosvagyok benne, hogy bármelyik huszonéves fiú el tudja dúdolni a SuperMario dallamát, még álmából felébresztve is. Ám vannak olyanok, akik adúdolászásnál egy fokkal jobban bevetik a kreatív energiáikat. Fogjákaz imádott régi, 8 bites játékokat, hangokat, karaktereket, és mai köntösbebújtatják őket. A következőben kis ízelítőt adok arról, hogy isviszonyul 2008 a 8 bites dolgokhoz. Elsőként a könnyebbemészthetőséget figyelembe véve főként rajzfilmet, játékot és gitároszenét kaptok.
Kezdem a legszórakoztatóbbműfajjal, ahol nem kell mást csinálni, csak hátradőlni és nézni, azaza rajzfilmekkel és egyéb animációkkal.
What the Shell?! animáció (Gabe Swarr)
Már az Adult Swim egyik legnépszerűbb műsorában, a Seth Green általrendezett Robot Chickenben is szerepelt Super Mario, amint a GrandTheft Auto világába csöppent, és némi piros-pöttyös gombaelfogyasztása után tömegmészárlásba fogott egy felpimpelt járgányban,de ez még csak a kezdet.
Robot Chicken – Grand Theft Mario
Nemsokára (stílszerűen április huszadikán, a füvezés világnapján) amásodik évadát fogja kezdeni a Code Monkeys. Ez egy bűbájosan elmebetegsorozat programozókról, akik a túlélésre hajtanak az újdonsült,pszichopata, texasi főnökük mellett, aki mindenbe golyót repít, amimozog. Sőt, abba is, ami nem. Persze azt egy pillanatra se felejtsükel, hogy programozókról beszélünk, akik szintén nem normálisak. Deegyszerűen minden ellenük van. Ha netán elkészülnének a sanyarúkörülmények között egy játékkal, még meg kell győzniük a 8 éves,koffeinnel és csokivaléletben tartott, koreai játéktesztelőt, hogy igenis jó az, ésengedélyezze. Mindezt teljesen pixeles grafikával, ami áldásos, mivela rendkívül gusztustalan jeleneteket is nézhetővé teszi, hisz nemlátjuk a részleteket. Emellett, a régi játékokat idézendő,alul-felül mindenféle extra információ-csíkokat kapunk. Így láthatjuk,hogy melyikszereplőnek hány élete van, és hány tapasztalati pontot kapott, amiértmegmikrózta az ürülékét. Agyolvasztás és demoralizálás magasfokon.
Code Monkeys Teaser
A másik, amit kötelező jelleggel meg kell említenem, a We are theStrange. Ez egy másfél órás animációs film. Hihetetlen durva látványés a chiptune zene (erről a következő héten lesz szó). Olyanez, mintha tizenhat órányi nintendózás után belőné magát valaki, aztánképre vinné az élményeit. Viszont ha túljutsz a durva látvány miattiámulaton (ez úgy a tizenötödik percre tehető), akkor rém unalmassáválik. Ha a pörgős jeleneteket 20 percbe sűrítették volna, ez lenneaz egyik legmenőbb dolog ever, így viszont csak egy rossz trip.Nyomasztó, érthetetlen és unalmas, pár jelenetet leszámítva. De atrailer üt.
We are the Strange trailer
Maradva a vizualitásnál, jöjjön egy webcomic, az 8-bit Theater. Akiszokott szerepjátszani, az értékelni fogja, ugyanis itt egy kalandorcsapatot követhetünk nyomon. A rajzolásmódot leszámítva vicces, hogynincs “negyedik fal”, azaz a karakterek teljes tudatában vannak,hogy ők egy szerepjátékban léteznek. Nézegetik a karakterlapjukat,szintet lépnek, és ezeknek megfelelően cselekednek. A csapattagok: egyharcos, akinek körülbelül annyi intelligencia pontja van, mint egykidőlt fának; egy gonosz és szadista fekete-mágus; egy vörös-mágus; ésegy tolvaj, aki mindent bezsebel, ami mozdítható. Ne is számítsatokrá, hogy akár egy értelmes gondolatot találtokebben a képregényben, mert nincs. Viszont sok vér és genya poénok, azannál inkább.
Mivel az egész 8 bites móka a játékoknálkezdődött, lehetetlen, hogy pont ne ott folytatódjon. Számosjáték-újraértelmezés született, mint például az IgazságtalanPlatformer, melynek egyetlen célja, hogy a lehető legjobbanmegszívassa a játékost. De olyanok is akadtak, akik a Doomba vagy a Half-Life-baadaptáltak egy Super Mario pályát.
Aztán tavaly megjelent a Super Paper Mario, minden 8 bit-freak álma.Egyáltalán nem veszi magát komolyan, és roppant vicces módon ötvözi akettő és három dimenziós világot. Egyszerűen zseniális. Ez az a játék,amiért megéri Nintendo Wii-t venni.
Super Paper Mario tour
Most, hogy már pixelek potyognak mindenki szeméből, jöjjön egy kiscsemege a hallójáratoknak. Elsőként a gitár alapú, prüttyögésselmegfűszerezett zenéket fogok mutatni. Punk, indie, egy kis grind,nomeg a nintendocore legismertebbjei.
Kezdjük a leglágyabbnál: Hadouken!, mely egyfajtametál-indie-rap ötvözet. Piros pont, ha beugrott a név, ami egyStreet Fighteres támadásból jött. Albuma még sajnos nincs, de a ThatBoy That Girl c. száma már szerepelt az MTV-n, valamint a két számosvinyl lemez mellett egy 12 számos remixlemezt is kiadott. Adebütalbum, Music for the Accelerated Culture néven május ötödikénfog napvilágot látni.
Hadouken! – That Boy That Girl
Egy fokkal durvább a Karate High School. Ezt már gyakorta sorolják anintendocore bandák közé. Stílusra olyan, mintha azAFI-ba bedobnánk egy szintetizátoros arcot. Éneklős, kicsit emós,kicsit punkos, lendületes, lázadó, többnyire tiszta énekkel, néha kisordítással. A 8 bites prüttyögés csak aláfestésként vagy dallamkéntszólal meg, egyáltalán nem tolakodóan. Fontos tudnivaló, hogy a srácokújabb, 2007-es lemeze förtelmes. Még a címét semírom le, annyira rossz lett. Kerüljétek messziről. Ám az első, ArcadeRock című albumuk egyszerűen zseniális, remek számok vannak rajta ésmegéri közelebbről megismerkedni vele. Ha bejön a klip, mindenképpenazt hallgasd.
Karate High School – Good News and Bad News
Ideje durvulni. A Horse the Band-et tartják a nintendocore műfajúttörőjének, és ez volt az első, amely a nintendocore szót használtaa stílusára. A korai albumaira általában azt mondja mindenki, hogyhallgathatatlan, viszont a 2007-es Natural Death már emészthetőformában ötvözi a hardcore metált a 8 bites elemekkel. És itt “elemek”alatt nem csak a hangokat értem. A bandára jellemző, hogy számaibanrégi játékokra utal. Mega Mantől a Legend of Zeldáig, no és perszekülön számot szentel Birdonak, a Super Mario 2 egyik főellenségének.Emellett tudni kell róluk, hogy teljesen elvetemültek a színpadon, hogymennyire, azt április 29-én ti is láthatjátok, ugyanis Budapestrefognak látogatni. Az ő zenéjük alatt már kezd kétdimenzióssá változni alelki szemeink előtt a világ, és az utcán hallgatva kezdjük epikuskalandként megélni a tömegközlekedést. Kihagyhatatlan.
Horse the Band – Bunnies
Hogy mosolyogjunk egy kicsit: Antitainment. Ez egy németbanda, és igazából nem csinál jó zenét. Stílusilag valahol a KarateHigh School és a Horse the Band között van. Lehet, hogy a németnyelv miatt vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, vagy inkább aklipje miatt, ami annyira gagyi, és annyira rossz, hogy az mármajdnem jó. De azért jópár sört le kell gurítani, hogy ez a bringásnintendo-punk élvezhető legyen. Viszont egyszer megéri megnézni, mertvicces.
Antitainment – Antitainment
Kicsit a gonoszabb irány felé vonulva itt a Sky Eats Airplane. Erős(nem csak 8 bites) elektronikus hatások, néhol tiszta ének, de inkábbhörgés-ordítás és gitárdarálda, hardcore-metalcore-electronica, ha beszeretném kategorizálni. Az első albuma engem nem fogott meg, viszontettől függetlenül népszerű (már emennyiben ebben, az undergroundműfajok között is undergroundnak számító stílusban lehet népszerűségrőlbeszélni). A nyár elejére ígérték az új albumot, amit már újfelállásban készítenek, érdemes lesz figyelnirá.
Sky Eats Airplane – The Opposite Viewed in Real Time
És most eljutottunk a 8 bites apokalipszishez. Iamerror.Elektronikus grindcore, nagyon gonosz. Hörgés, gitárok, a bpm (ütempercenként) az egekben jár, no és persze prüttyögés. Mindehhez teljesenretardált számcímek, ami a grindcore bandáknál kötelező.
iamerror – Rainbow Road (fan video)
A következő héten a chiptune műfaj, és a köré épült szubkultúra kerülterítékre, stay tuned!