Mikor elkezdtem tanulmányozni Appleblim eddigi munkásságát, hogy felkészüljek az interjúra, szinte azonnal feltűnt, hogy milyen egyedülálló módon lett a dubstep színtér egyik legelismertebb alakja. A harmincnégy éves bristoli művész (polgári nevén: Laurie Osborne) első zenéje még 2005-ben jelent meg, ám ezt az azóta eltelt hat évben alig egy tucattal bővítette csak, ráadásul ezek szinte minden esetben kollaborációk formájában születtek. Ha megnézzük a Discogs-oldalát, láthatjuk, hogy egyetlen olyan bakelitje sincs, amin egyedül ő szerepelne: ha nem együttműködésről van szó, akkor más művésszel felezte meg a korongot. “Nagyon kevés zenét írok” – ismeri el ő is – “, mert sokat gondolkodom egy-egy felvételen, és az utómunkához nem értek. Meg többnyire még mindig úgy kezdek bele valamibe, mintha egy zenekarnak lennék a tagja, holott már rég egyedül ülök a számaim felett.”

Képek: Szentpéteri Roland

Appleblim tinédzserként több iskolai, illetve indie-formációnak is a tagja volt, elmondása szerint a pszichedelikus irányzatok, valamint a matekrock érdekelte nagyon. A húszas éveinek elején Londonba költözött, ott ismerte meg jobban az elektronikus zenét egy helyi barátja által: “2002-ben egy lemezboltban dolgoztam. Az egyik barátom nagyon szerette a Plastik People klubot; imádta Four Tet szettjeit, aki akkoriban főleg garage- és grime-zenéket játszott. Elkísértem oda párszor, és nagyon jól éreztem magam, ezért később már más helyekre is elhívott, például a FWD>>-ba, ahol elképesztően újszerű tánczenéket lehetett hallani. Ez volt a dubstep születésének ideje. Emlékszem, ahogy beléptem a klubba, meghallottam a basszust, a ritmust… Minden olyan volt, mintha visszatért volna a rave-korszak.”

Érdemes azonban végighallgatni a teljes diszkográfiáját – nem vesz igénybe két óránál többet -, mert belátható, hogy hiába London hozta meg a nagy változást, Appleblim zenei gyökerei mélyen Bristolba nyúlnak vissza. “Bristol egy szép város. Nem nagy, de pont megfelelő ahhoz, hogy érdekes legyen. Van története, jó ott élni. Az emberek vendégszeretőek és nyitottak. Ha egy ilyen helyen élsz, akarva akaratlan ragad rád belőle valami” – mondja. “Rob Smith és Peter Rose a két hősöm. A Smith & Mighty és a More Rockers formációik nélkül biztos nem lennék ma itt.” Appleblimnek a zenéi sokszor ijesztően sötétek és olyan mélységekbe invitálnak, ahonnan aggályos a visszatérés. Sokszor lassabb ritmusképleteket alkalmaz (ezt jól szemlélteti a két leghíresebb száma, a Peverelisttel közösen írt Circling és Over Here), ami sejtetni enged némi triphopos hatást is, ő ezt azonban már nem ismeri el.

Jól hangsúlyozza azonban a város iránti szeretetét saját, Apple Pips nevű kiadója, ami külső szemlélőként leginkább egyfajta tehetségkutató részlegnek tűnik. “Martyn adta az ötletet és a kezdő lökést az induláshoz, ezt követően viszont letisztáztam magamban, hogy a továbbiakban a bristoli dubstep szerzőknek akarok lehetőséget teremteni. Az Apple Pips most már Bristol és a dubstep különleges kapcsolatáról szól. Egy olyan platform, amin régi és feltörekvő szerzők egyaránt megjelenhetnek.” A 2008-ban alapított kiadó három év alatt tizenhárom kiadást ért meg, és idénre is nagy tervei vannak Appleblimnek. Többek közt Orphan101-t, Arkistot és Octobert szeretné bemutatni egy szélesebb közönségnek. (Más: aki jobban meg szeretne ismerkedni ezzel a hangzással, annak ajánlott a Worth The Weight: Bristol Dubstep Classics című Punch Drunkos válogatás beszerzése is.)

Appleblim zenei karrierjének az eddigi tetőpontja egyértelműen a Skull Disco megalapítása volt Shackletonnal. A 2005-ben indított vállalkozás tíz bakelitet és két, ezeket összegyűjtő, valamint exkluzív remixekkel kiegészítő válogatást ért meg, amit követően 2008-ban, épp a csúcson bezárták a boltot, minek eredményeként a Skull Discót igazi legendaként tartják számon a dubstepesek közt. “Az egész Skull Disco, a koncepció, a látványtervek és a címek Shackleton ötlete volt. Együtt csináltuk, de mindent ő talált ki, én csak segítettem neki a megvalósításban. Alapvetően kísérleteztünk, mert tudni akartuk, hogy mit lehet kezdeni a dubsteppel.” A munkásságukra más stílusokból is felfigyeltek: Ricardo Villalobos önként jelentkezett a Blood On My Hands remixelésére (a Bestival-fesztiválon ismerkedett össze Appleblimmel), de dubtechno alkotók – Brendon Moeller, Pole, T++ – sem utasították el a felkérésüket.

“Számomra a Skull Disco főként arról szólt, hogy hogyan illeszkedhetek be a zeneiparba, mint lemezkiadó és szerző. Egyfajta tanulópénznek fogom fel. Megmutatta, miként indíthatom be a saját kiadómat, illetve, hogy hogyan jelentethetem meg a zenéimet.” Appleblim tényleg megtanulta a leckét: ami kevés zenét kiadott 2008 óta, azt olyan nevek mellett tette, mint Ramadanman és Al Tourettes, ráadásul az egyik számához Carl Craig, egy másikhoz pedig Linkwood írt remixet. Szintén nem elhanyagolható a 2008-ban megjelent első hivatalos dj mixe sem. A Dubstep Allstars hatodik része az egyik legizgalmasabb idegenvezetés Bristolban a Smith & Mighty-féle 1998-as DJ-Kicks óta: sötét, de szexi; lassú, de szenvedélyes. Pont, ahogy elképzeltük Bristolt már a Wild Bunch és a Massive Attack idejében is. Appleblim az egyik legizgalmasabb utazó nagykövet – egyszer még sokra viheti.