Tali, az új-zélandi drum and bass mc hölgy hosszú várakozás és több halasztás után jelentette meg második, Dark Days, High Nights című nagylemezét, amivel sanszos, hogy búcsúzik is közönségétől.
Aki volt már valaha Tali fellépésen, szép emlékeket őrizhet arról az estéről. A magát szerénytelenül First Lady of The Mic-nak bélyegző hölgyet korábban számtalan szakmai és közönségszavazás is a világ legjobb női drum & bass vokalistájának hozta ki, a Wikipedia szócikkében egyenesen minden idők legsikeresebb drum and bass előadójaként említik a – szó szerinti – maga nemében. Natalie Sheppard bár énekhangra nem feltétlenül egy Mary J. Blige, mégis annyi energia, szenvedély és kreativitás árad belőle a színpadon, hogy egy szempillantás alatt mindenki fittyet hány a hiányosságaira. A Tali-show alatt elszürkül a mögötte zenélő, akármilyen híres dj, sőt, gyakorlatilag a teljes klub annak összes emberével, annyira betölti a teret ez a 170 centit alulról súroló szépség. A srácok gombnyomásra lesznek szerelmesek belé, a csajok a sárga irigységüket próbálják palástolni, miközben ő fáradhatatlanul húzza elő a fegyvertárából a jobbnál jobb szövegeket, folyamatosan tovább fokozva a hatást. A Tali-show vége utáni percekben a hallgatóságnak egy emberként ő lesz az örök kedvenc előadója, és alig várja, hogy hazaérjen és végighallgassa a teljes diszkográfiát. Itt szoktak azonban felbukkanni a kételyek.
A hangfalakon túl ugyanis nincsen ott az az őrjítő mosoly, nincsenek ott az imádnivaló improvizációk, nem viszi el a témát a hátán a közönséggel való remek kommunikáció, csupán lecsupaszított stúdióhangok vannak, ahol már szemet szúrnak Tali gyengeségei. A Lyric On My Lip című első albuma a tökéletes középszerben robogott végig: az élő fellépések során az imént említett fogásokkal működő, otthon hallgatósban viszont rémunalmas jump-upokra darálta szövegeit az előadónő, a mosógéphangok alatt pedig az értékesebb részek is lényegtelenné váltak. Még szerencse, hogy ott volt az Airport Lounge című dal azon a lemezen, ami visszaadott legalább annyit az energia-szenvedély-kreativitás tengelyből, hogy továbbra se szeressen ki teljesen Taliból az, aki egyszer már belehabarodott.
Ettől a középszeres, egykaptafás milliőből akar távolodni a Dark Days, High Nights, a sokoldalúsága legalábbis erre enged következtetni. A vegytiszta drum & bassen túlmutatóan Tali érezhetően rákattant a dubstepre, az album felét az ilyen témák teszik ki (Signs, Lost In The Game, Take A Chance, Love Runs Deep), illetve a művésznő a reggaes beatekben utazó Benny Page producelte Turn It Upnál belekóstol a breakbe is. Page mellett több ismert zenekotyvasztó is feltűnik a névsorban – majd hülyék lennének kihagyni a First Lady lemezét -, így találkozhatunk a liverpooli neurofunk legenda Ed Rush, a magának egyre nagyobb teret nyerő Atlantic Connection és a francia keménylegény-kvartett Dirtyphonics nevével is, valamint két-két szám erejéig beszáll az egyaránt sikeres Lynx és Shimon is. Utóbbinak AudioPorn nevű kiadóján érkezett a Dark Days egyébként.
Az album hangulatilag két részre oszlik, ami számrendileg is a lemez első és második felét takarja: Tali először a klubot akarja felrázni, majd nyugodtabb, érzelmesebb vizekre evez. A klubzenék, noha változatosabbak, mint a Lyric On My Lip-trackek, valahogy most sem robbantják fel a táncteret, inkább amolyan szett alatti szintfenntartónak jók. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy Tali stúdiókörülmények között nem annyira átütő, mint élőben. Mielőtt azonban újra a langymeleg vízbe dobnánk ezt az albumot, érdemes végighallgatni a második felét is. A hererezegtetős basszusokat finom szőnyegek és hangszeres samplerek váltják, az mc pedig érezhetően komfortosabban mozog a terepen úgy, hogy nem kell túlüvöltenie valami reszelést, hanem nyugisabban mondhatja el az aktuális versét. Kifejezetten izgalmas szociotripet tartogat például a Cold Hearted Soul, a Love Runs Deep egy jól eltalált, eklektikus dubstep, míg a Facing Forwards pedig egy magával ragadó space roller.
Összegzésképp ez az album jóval jobb, mint az újonclemez, ugyanakkor elég váltakozó a minősége, egy minőségi trackre gombnyomásra érkezik egy-két mindegyzene. Az új-zélandi díva teljesítménye kicsit olyan, mint egy nagyon tehetséges másodéves sportolóé, aki már nem csak ígéretes jeleket ad a klasszisra, hanem többször is produkálni tudja azt – ugyanakkor egy-egy nagy játék után hosszú percekig észrevehetetlen. Ha Tali ugrana még egy olyan szintet, mint amekkorát az első albumáról erre ugrott, ténylegesen a fejére kerülhetne a korona. A First Lady háza tájáról érkező hírek ugyanakkor elég kásásak, mivel korábban bejelentette a visszavonulását, és az album kikerülése kapcsán készült interjúkban sem tagadta, hogy hazaköltözne Londonból Új-Zélandra és családot alapítana, ami értelemszerűen a zenei körforgásból is kivetné. Így egy harmadik album elkészülésére sem érdemes nagy pénzeket tenni, ráadásul a Taliba szerelmes srácok számára további rossz hír, hogy a családhoz a férj már meg is van. Azért még reménykedünk, azt szabad.
Tali VS Ed Rush – Dark Days
Tracklist:
- Tali vs SKisM & Do The Math – Signs
- Tali vs Dirtyphonics – Lost In The Game
- Tali vs Lynx & Malibu Rhodes – Who Can Say (feat. DRS)
- Tali vs Ed Rush – Dark Days
- Tali vs Benny Page – Turn It Up
- Tali vs Noisses – Set Me Free
- Tali vs Lynx & Malibu Rhodes – Cold Hearted Soul (feat. Amari MC)
- Tali vs Shimon – Get Out
- Tali vs Atlantic Connection – Love Runs Deep
- Tali vs Fourward – Facing Forwards
- Tali vs Shimon – Into The Deep
- Tali vs Dodge & Fuski – Take A Chance
Borító:
