Férfiasan bevallom, keserűen állítom ki szegénységi bizonyítványom: nem ismerem Prince-t. Legalábbis nem jobban, mint egy zene iránt szolidan érdeklődő, korombeli srác, ez pedig nem sok ismeretet feltételez. A Herceg zenéjéhez tehát nem értek; viszont a jó válogatásalbumok, tematikák és összeállítások tekintetében talán van annyi sütnivalóm, hogy szólhassak pár jó szót a Prince-feldolgozásokat összegyűjtő Controversy válogatás esetében.
Nem vagyok az a fajta kritikus, aki, ha nem ismeri egy előadó élőéletét, akkor gyorsan igyekszik felhajtani az egész diszkográfiát, hogy felületes sületlenségeket lőhessen el aktualitások tárgyalásakor. Nyilván, én is szeretek tisztában lenni azzal, hogy most mégis, norvég vagy osztrák az énekes, los angelesi vagy new yorki-e a banda, akikről írok. De ezzel ki is merültek a nélkülözhetetlen kulcspontok – szeretek anyagcentrikusan írni. Senkit nem ment fel az, ha csinált három istencsászár lemezt, de a tárgyalt dobása nem több egy gyenge közepes eresztésnél. Maradva a témánál, nem, nem jártam utána Prince munkásságának. De valahogy azt érzem, hogy a Controversy nem is igényli különösebben.
Sejtem, hogy vannak benne olyan poénok, amelyeket így nem érthetek, de erős bennem az érzés, hogy ez a válogatás már-már nagylemezi kvalitásokkal rendelkezik. Tematika a tematikán belül – ezt nyújtja ez a Prince-válogatás. Sokszínűnek nem nevezném – nincsen meg benne azon, egy előadóra fókuszáló válogatásoknál előjövő hülyeség, hogy akkor most tizeniksz szám tartalmazzon ugyanennyi, tökkülönböző műfajú együttest.
Soulwax – Starfish and Coffee live
A Controversy lágy, étcsokoládéval fűszerezett, tejeskávés hangulatú darabjai viszik egyértelműen a prímet. Talán a legszerencsétlenebb a nyitás: a D’Angelo-féle She’s Always In My Hair hard rockja bejövős, pedig nem kedvelem a stílust, de nem 6 percben – itt sokan tovább fognak pörgetni, de jól teszik, mert ezután már csak kellemesebbnél kellemesebb élmények fogják érni őket. Stina Nordenstam és a Blue States lányos, mellow indie-popja és chilles hátradőlése szép ívet ad, és ez az ív a Controversy nonpluszultrája – finom, indie-jellegű számok fúzionálnak észrevétlenül chillout és lounge hangulatokkal. S ha meg is törik ez a vonal – Osunlade békés, öreges reggae-je vagy a zárószám, a totálisan elidegenített Sine of The Dub Kode9 és Spaceape minimalista dubstepjében -, az eredmény izgalmas. Egy egyenletesebb szelekció a számok válogatásakor csúcsra járathatta volna a kiváló koncepciót, így azonban meg kell békélnem egy háromnegyeddel. (Külön plusz fél pont jár a Soulwax Starfish and Coffe-jáért, harmadik reggel óta erre ébredek és meggyőződésem, hogy ezt kifejezetten erre találták ki.)