Ezúton folytatnám a Flynn által életre hívott rovatot, és így most én mutatnék egy lemezborítót, ami nem csak vizuálisan, de zenei kapcsolódása miatt is említésre méltó. A minimál világába kalauzol minket mind a borító, mind a hangzás, tökéletesen elszakítva a hallót a materiális valóságától. Napoli Is Not Nepal e hónapban megjelenő második albuma, a Boredom Is Always Counterrevolutionary lenne tehát a soromon következő.
Először akkor egy pár szó Hendryk Bayrhofferről: az egykoron hardcore csapáson meginduló kölni diszkzsoké elhatározta magát szóló karrierje megkezdése mellett. Elpártolva a pusztán elektronikus ihletettségtől, valami egészen egyedit, valami egész újat kívánt megteremteni, ami végtére is maximálisan sikerült, így kerekedett, gömbölyödött a Napoli Is Not Nepal produkció, ez a frenetikus unikum, a muzikális minimalizmus talán legvagányabb képviselője.
Első lemeze még a kísérleti elktronikumok nagy hírű ménesénél, a Shitkatapult kiadó lógójával fémjelezve került a polcokra. A Revolv_er egy eszméletlen variációja volt a szintetikus kerepelésnek, kattogásnak, statikus zivatarnak és az akusztikus biológiának, egy utánozhatatlan hangtenger, amolyan élő szövet fém vázon.
Napoli Is Not Nepal – Boredom Is Always Counterrevolutionary
Ezt követően eltelt hét év, és Hendryk bizony nem jelentkezett ez idő alatt, persze első lemezét változatlanul nem tudtam megunni, mígnem egyszer csak híre kelt, hogy új lemez készül, és végül idén, egy hónapja sem, a boltokba került az új NinN korong. Hála az égnek, az értelmezhető, rendezett zaj örök érvényű nagykövete nem szakított önmagával, és továbbvitte az általa megteremtett páratlan vonalat. Ugyanott rakta le ceruzáját, ahol a Revolv_ernél felemelte, illetve talán egy kicsit még hangsúlyosabb lett az akusztikus, különösképpen a pengetős identitás, és még több pompás tónusban sütkérezhetünk. Már első hallgatásra odakívánkozunk a borítóra, mentálisan már minden bizonnyal rajta is vagyunk a lemez hallgatása közben. A ritmusokba szedett kavalkád, ez a dimenziónyitó alkotás egyben a harmónia szinonimája is a frekvenciák nyelvén, a kísérletiség absztrakciójának akcentusával.
Az archaikus szűrőn keresztül ábrázolt tenderparti panoráma, rég elfeledett civilizáció elszeparált, titokzatos életébe nyújt betekintést, amikor a majmok bolygójára tévedvén viharvert polaroidunkkal el tudunk lőni egy felvételt titokban, de sajnos az autókókusz még annak idején landoláskor bekrepált. Na ekkor szól a fülünkben a NinN Boredom Is Always Counterrevolutionary albuma, aztán egy nyolc órába sűrített évtizedes baktatás és kalandozás után a szemetgyönyörködtető, izgalmas szemi-robotikus vidéken, mikor már az összes LSD felszívódott, kellemesen alszunk el a nyugalmasan pulzáló muzsika barátságossá alakuló ritmusára. Mindkét lemez erősen ajánlott!
Linkek: