Kate Nash tündéri egy csajszi. Az, hogy van egy (bemutatkozó) albuma is Made Of Bricks címmel, többé-kevésbé mellékes. Kate az a fajta lány, aki ha a szomszédjába költözne egy hozzám hasonló, jól szituált, de rendszeres fizetéssel nem rendelkező és evégett annak okozatait nyögő, holmi átlagemberek által “link fazonnak” bélyegzett fiatalembernek, egészen biztos, hogy az áthívná, mondjuk meghallgatni egy kávé mellett az új Radiohead-et, természetesen a beszélgetés – könnyű dugás – beszélgetés keretes szerkezete reményében. Nem mellébeszélni szeretnék: aki megnézi a Foundations számra készült klipet, sejteni fogja, mire próbálok kilyukadni némiképp a továbbiakban.
Akkor kezdődött az egész, amikor koradélelőtt beszaladtam a mosogató mellől egyik kezemben lapostányért, másik kezemben egy adag habot szorongatva. (Tapasztaltabbak tudják már, hogy az igazi szerelmek így kezdődnek.) Elámulva figyeltem az akcentus és a mozgókép tökéletes együttesét: ez a lány valami varázslatos könnyedséggel prezentálja megragadóan brit angolját, egy újabb tétel Szívek szállodája-típusú bájt és bohó romantikát, valamint egy adag csalódott-mellékzönge-juharszirupot, ami kellemesen egyedivé teszi a végeredményt, de azért egyben fanyarrá is. Szóval hiába hívod át a csajszit, ki fog derülni róla, hogy nem is szereti a Radiohead-et, sőt, kifejezetten utálja. (Mert, teszem azt, nem bírja a progresszív rockot, még ennyire átvitt értelemben sem. Horrible dictu, a lounge viszont bejön neki, amit meg nem te bírsz.)
Szóval túl vagytok az első körön, tulajdonképpen parkolópályára kellene tenni az ügyet, de csak nem hagy nyugodni a csajszi. Mint ahogy én is már túl vagyok a Play, Foundations, Mouthwash kora reggeli kávéval és muffinnal felérő élményén, és várom, hogy folytatódjon a lemez. Nem folytatódik. Eltéved. Ezért a buláért voltam én annyira oda? A második invitáció már szinte a megtörténés pillanatában rossz ötletnek tűnik, magad sem tudod utólag, hogy mit is akarsz igazán, átjöjjön-e a lány vagy inkább mondja le valami ócska indokkal. Aztán mégis jól sül el a dolog, megmutatkozik egy másik oldaláról – jól néz ki kócosan is. Pont, mint a Mariella-ban vagy a Shit Song-ban. De egyben eldöntöd, hogy most már tényleg végzel vele – hiába érdekes, aranyos, sőt mi több, izgató is, hagyod a fenébe. Túl zűrös, túl sok van a mérleg mindkét oldalán, túlságosan ingadozik az egész. Ráadásul, mintha nem le-, hanem felfelé csalna a korából.
Kate Nash – Foundations
Persze, a gyorsan jövő-gyorsan múló szerelem sem vész el, csak… átalakul? Még az sem. Csak redukálódik. Ha meghallod a Foundations-t, ezután is beszaladsz majd a konyhából, kezed habos lesz, szíved könnyű, agyad tiszta. És utóbbi az is marad, a rajongás csak napokig tart, akut esetben esetleg egy hétig, utána nem zavar többé. Így helyes ez, ilyen is kell.
Linkek:
- Kate Nash @ home
- Kate Nash @ MySpace (hallgatnivaló)
- Kate Nash @ last.fm (hallgatnivaló)