Amikor néhai csiszolatlan underground gyémántok áttörik a kommerciális kapukat, és világraszóló mainstream sikereket érnek el, mindig felmerül a veszély, hogy kontraszelektált talkshow-celebritásként végzik ahelyett, hogy a több-kevesebb ideig tartó címlap után visszatérjenek a gyökereikhez. A Gnarls Barkley formáció a 2006-os, többszörös platinalemez St. Elsewhere után tempóban kiadta a jóval kisebbet szóló Odd Couple-t, majd azóta mintha annyira nem erőltetné az Atlantic Records, hogy jöjjön a harmadik album.

Mit is tehet ilyenkor Cee Lo Green, az énekes, akit mindenki ismer, de mégsem tudják sokan, kicsoda? Visszatér a gyökerekhez, hozzátéve némi pluszt. Készít egy szólóalbumot, annyival megfejelve, hogy az előző munkáival (Perfect Imperfections, The Soul Machine) ellentétben itt időtlen zenéket tesz le az asztalra a korábbi “gyorsan fel-, majd gyorsan le is tündököl” hang-trademarkjaival szemben. Hogy ne menjünk messzebb, az már önmagában rendhagyó, ha valaki egy főként online vírusvideón terjesztett Fuck You! című számmal tarolja le a slágerlistákat. Több országban, így az Egyesült Királyságban vagy Hollandiában egészen az élre kúszott fel rajtuk – igaz, ott Forget You-ként, mivel mint tudjuk, a rádió egy pont után editál.

A jelenleg majdnem 21 milliós nézettségnek örvendő klip értelemszerűen ráterelte a figyelmet magára a Lady Killerre, mivel a két kiadás közti két hónap még a legnagyobb divatbetyároknak is kevés idő ahhoz, hogy elfelejtsék, ha valaki dzsínek éppen lemeze jön. Fuck You és Lady Killer. Nos, aki ezután egy modernkori promiszkuit kézikönyvet vár könnyen feldolgozható, akár évekig a Rádió 1-en ragadó zenékkel, az mindenképpen csalódni fog. Az album sokkal inkább 14 számnyi ínyenc csemege, mintsem slágerözön. Az eddigi két videó témáját adó Fuck/Forget You-n és a nyolcvanas évek funkját idéző, erős pop-synthtel operáló Bright Lights, Bigger City-n kívül nincs is rajta több chart-barát nóta.

Ami helyettük van, az egy kiemelkedő producerek és tehetséges énekes által felvonultatott széles fegyverarzenál. Cee Lo popsikerei közepette szerencsére szakított arra időt, hogy megismerkedjen pár fontos zeneipari háttérmunkással. Az alapok gyártói között így feltűnik többek között a brit grime mogul Fraser Smith, a Bloc Partyt egyengető Paul Epworth, vagy az olyan hip-hop örökzöldeket jegyző Salaam Remi, mint Ini Kamoze Here Comes The Hotstepperje, illetve a Fugeestól a Fu-Gee-La.

Cee Lo végig irigylésre méltóan magabiztos, úgy ereszti ki újra és újra a hangját, hogy az sokadszori hallgatásra is “whao” élményként érhet minket. A Wildflower című számban rögtön rózsaszín szerelmes hangulatot varázsol, a Satisfiedban ugyanezt teszi, csak ránk borít egy jó adag pezsegő hormont is, hogy aztán az I Want You kürt-vezette dallamainál ismét megnyugvásra találhasson a lélek és a libidó egyaránt. Izgalmas csavart hordoz magában a Fool For You, amiben nem más működik közre, mint az Earth, Wind & Fire Philip Bailey-je. A végeredmény egy lassabb, kicsit gonoszkodó funky, aminek esélye sincs kijönni a másik fülön, ha egyszer bement az egyiken. Az Old Fashioned időutazásra hív a ’30-as évek Hollywoodjába, a No One’s Gonna Love You, illetve főként a saját magát remixelő Epworth újraértelmezése pedig épp ellenkezőleg, inkább előremutat, és elénk tárja, milyen lesz a jövő yuppiejainak szerelme.

Cee Lo Green – Bright Lights Bigger City

És akkor még nem is beszéltem Salaam Remi itteni mesterművéről, a Bodies-ról. A októberben kiadott, egyperces snippet után minden nap kétszer körbefutottam az internetet, hogy véletlenül nem szivárgott-e ki valahol a teljes változat. Két hétig kellett végül kutatni ezt a füstös, későéjjeli jazz-klubot idéző gyönyört, ami azóta is kirobbanthatatlan elem a lejátszóban. Maradni is fog sokáig, hiszen időt álló darab, csak úgy, mint gyakorlatilag a teljes Lady Killer. Biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fogja találni a saját himnuszát rajta, aki ad neki egy lehetőséget.