Biosphere (polgári nevén Geir Jenssen) londoni fellépésének apropója a Lifem 2012 elnevezésű fesztivál volt, melyet a szervezők kortárs skandináv zenei fesztiválként interpretáltak, noha a deklaráció talán nem teljesen pontos, ugyanis a háromnapos rendezvény másik húzó neve Fryda Hyvönen volt, akinek az enyhén giccses nagyzenekari popjától nem biztos, hogy azonnal a kortárs skandináv zenére asszociálnék. A rendezvénynek a Kings Place, London egyik legújabb hangversenyterme adott otthont, ami egyébként abszolút jó választásnak tűnt, már csak technikai szempontokból is mindenképp: kitűnő hang- és vetítéstechnika segítette a fellépőket.

Biosphere live actjéhez is szorosan kapcsolódott a zene mellett a vetítés. A műsora első felében ötletesen illusztrálta kísérletibb jellegű, zajosabb zenéivel azokat a képi torzításokat, transzformációkat, amelyeket a vásznon követhettünk figyelemmel. A zajok aztán szép lassan harmóniákká és dallamokká álltak össze, majd a koncert második felére megfordult a kép és a hang viszonya: már nem a zene illusztrálta a képet, hanem fordítva.

Ami a vetítés képi világát illeti, feltűnő módon két véglet keveredett egymással. Az érintetlen természet és a hatványozottan urbánus környezet. Sokszor bukkantak fel csendéletek sűrű északi erdőkről (ezek mellesleg hangulatukban abszolút GAS képeit juttatta eszembe), majd ezeket követték például tömegjelenetek a kölni pályaudvaron , vagy egy tokiói metrószerelvényen.

A koncert utolsó harmadában aztán felbukkantak az ismertebb Biosphere-számok is, azonban sajnos ez a rész elég gyenge eredményt hozott. Leginkább az zavart, hogy megtört a zajok és egymásba alakuló dalok nagyon szépen felépített és aprólékosan kidolgozott egysége. A szerző annyira elvesztette a korábbi ívet, hogy a végén már gyakorlatilag kis szünetekkel tűzdelve darálta le a könnyebben befogadható zenéit. A mindenféle előkészítés nélküli, rapid befejezés pedig különösen rosszul esett a nagyon erős indítás után. (Hármas.)

Kapcsolódó cikkünk:

• Biosphere – N-Plants kritika