Az utóbbi évek minimal wave-nosztalgiája már rég nem átmeneti hype-nak tűnik, mint például az italo 4-5 évvel ezelőtti feltámadása. Ebben persze erősen közre játszik az is, hogy a minimal wave inkább gyűjtőfogalom, mintsem stílusmeghatározás: gyakorlatilag minden 80-as évekbeli alacsony költségvetésű, sokszor otthoni körülmények között felvett szintizene minimal wave-nek tekinthető, legyen az stílusában cold wave, new wave, vagy akár post-punk.

Az egész lelkesedésben rejlő potenciált nem csak az mutatja, hogy az utóbbi pár évben sorban jelentek meg a teljes egészében a 80-as évek szintizenéjére fókuszáló kiadók, hanem az is, hogy lépten-nyomon alakulnak olyan zenekarok, amelyek mind hangzásukban, mind munkamódszereikben a minimal wave-mozgalom 30 évvel ezelőtti elképzeléseit követik.

Martial Canterel

Ez ott is jól nyomonkövethető, hogy amíg az eddig meghatározónak számító kiadók (mint pl. a New York-i Minimal Wave) inkább a rég elfeledett előadók felkutatására és újrakiadására specializálódott, addig a montreali Electric Voice Records az első kiadó, amely (a gyűjtés mellett) vállaltan az utóbbi évek minimal wave nosztalgiája nyomán debütált zenekarok dolgait adja ki.

Nagyjából két hónappal ezelőtt jelent meg a kiadó második válogatáslemeze, az Electronic Voice Records Compilation 2. A válogatás koncepciójából nem csináltak titkot, honlapjukon már jó előre elárulták, hogy legalább virtuálisan szeretnék a műfaj régi pionírjait és új tehetségeit egymás mellé állítani. Ez mondjuk csak részben sikerült, hiszen arányaiban tekintve a tíz számból csak három tekinthető tényleg kortársnak. A koncepció kissé félrevezető megfogalmazása ellenére a válogatás nagyon igényesre sikerült, még akkor is, ha az előadók neveit átfutva inkább az az érzésünk, hogy ez egy minimal wave best-of válogatás.

Itt van például rögtön az első darab, ami abban az értelemben hibrid, hogy régi és új egyszerre: Genesis P-Orridge, a brit indusztriál oszlopos tagjának egy viszonylag új projektjének, a Thee Majesty-nek egy kísérletibb és sötét darabja adja meg a válogatás alaphangulatát.

Genesis P-Orridge

A kortárs oldalt a jól ismert Tropic of Cancer, a szintén USA-beli Martial Canterel és a hazánkban nemrég koncertező francia Frank (just frank) képviseli, egytől-egyig exkluzív felvételekkel.

A lemez második felére a minimal wave mozgalom úttörőinek szintén ki nem adott ritkaságai kerültek. Ilyen például a francia cold wave emblematikus alakjának, Martin Dupont-nak a Bit of Smile című darabja, de képviselteti magát a szintén legendas holland Das Ding és a német Nine Circles is egy egészen meghatóan szép számmal, a Mercy-vel. A válogatás legütősebb darabja azonban minden kétséget kizáróan a legendás new york-i csapat, az Ike Yard dubos beütésű, eddig ki nem adott darabja, az Elysians, amely hangzásában még mindig annyira friss, hogy a hallgatónak erős kétségei támadhatnak az 1982-es datálást illetően.