A dolog úgy kezdődik, hogy van egy közösség site, ahova regisztrál egy adag ember, aztán mindenféle kapcsolati hálót képeznek maguk között, köré, alá, fölé, és akkor kapunk egy olyan kusza térképet, mint az iwiw-en. Aztán a képlet ott kezd torzulni, mikor jön egy (például) együttes, aki szeretné a rajongóit maga köré gyűjteni, így ennek legegyszerűbb formájaként felajánlja, hogy jelölje be mindenki ismerősnek, aki szereti őt. Itt ugyebár tényleges kapcsolatról már csak áttételesen van szó, de ha valódi rajongók, vagy az adott szcéna iránt elkötelezett emberek jelölnek, még úgy ahogy fennáll a rendszer. Aztán jön egy ezen felbuzdult, de kicsit keményebb üzleti lehetőségeket spekuláló valaki, és elkezd vadul bejelölni mindenkit, akit csak ér, hogy minél nagyobb háló keresztmetszetébe kerüljön, ezzel növelve az ismertségét. Na, meg azt is tudjuk, hogy a webes keresőrendszerek egy weboldal ismertségét az alapján (is) mérik, hogy hány link mutat rá, így egy ötezer baráttal rendelkező profil rögtön kap ötezer jópontot. Gondolom érthető ennek a dolognak a marketingereje.

Menjünk tovább. A MySpace-en idővel egyre több kvázi gyűjtőként funkcionáló profil jött létre, és habár mindvégig megvoltak a bizonyos felhasználói csoportok, valahogy mégis jobbnak tűnt a wannabe havergyűjtögetőknek, hogy barátokat toborozzanak – itt visszautalnék az előző bekezdés végére, ami egy jó okot szolgál a miértre. A gyűjtőoldalakat (főleg az erősen spamelőket) először rossz szemmel nézték, de idővel legitimitást kaptak, és létrejöttek az ezeknek dedikált subsite-ok vagy profilcsoportok, mint például a MySapce Music. Na, és itt jutok el oda, ahova szerettem volna. Ugyanis szerintem manapság egyre inkább dominálnak a MySpace használatában a zenei profilok, megosztott videók, illetve általában a “MySapce-en való jelenlét” című jelenség.

Egy együttes ma már nem együttes, ha nincs MySpace profilja. Persze a nagyobb előadóknak simán van akkora kattintása saját honlapján is, vagy egyes rajongói site-jain, mint a MySapce-en, de mégis külön alapelem a kiadói marketingben, hogy MySpace profil márpedig kell. Mostanában pedig egyre több olyan akciót is látunk, ami már konkrétan ide irányítja a rajongókat, így például egyes együttesek itt teszik kizárólagosan elérhetővé új klipjüket, itt lehet meghallgatni az egész új albumot streamelve, ésatöbbi. Hogy ez miért van, arra talán a hype meglovagolása a válasz, de talán az is magyarázat lehet, hogy ez a platform egyre inkább rajongók és rajongottak találkozási pontjává vált, és bár továbbra is eleget tesz a social networking funkciónak, mintha kiéleződne egyfajta médiaügyi találkozási pontnak.

Néhány napja jelent meg egy érdekes beszámoló Derek J. Edmond online marketer, SEO (kereső-optimalizálási) specialista blogjában, amit egy konferenciáról írt, ahol négy online bástya osztotta az észt, köztük a myspace.com-ot is uraló Fox Interactive-os Wild Tangent. Statisztikák:

• havi látogatók: 66,3 millió
• profilok száma: 115+ millió
• felhasználók 18 év fölött: 87%
• össz online töltött időből MySpace látogatás (USA): 11,9%

Összevetve ezt néhány alig egy-két éves adattal (nem hivatkozok, lehet guglizni), jól látható, hogy dögvészről, elhalásról vagy hanyatlásról beszélni nem lehet. Ezt támasztja alá az a napokban felröppent hír is, hogy a Yahoo! az összes részvényének 30%-át is beáldozná a MySapce-ért, ami nagyon durván megdobja az ázsióját a közösségi oldanak, egészen a 12 milliárd dolláros(!) csillagokig. Habár a fenti adatokban valószínűsíthető mérési ökörségek vannak (például az életkor irreálisan hangzik, és a rengeteg hamisan megadott profiladatot tekintve, valószínűleg az is), a piaci erejét a site-nak ez nem vonja kétségbe.

Az egyetlen gond a kasztoláson van, mégpedig, hogy a MySpace-t továbbra is úgy emlegetik és úgy tartják számon, mint a világ primer social networking urát, holott ez közel sem egyértelmű. Ennek aláás több helyi (ország-specifikus) közösségi portál (mint itthon az iwiw), de a fent taglalt zenész-közönség kapcsolat is, és minden egyéb médium hasonló relációkeresése (hirtelen az általam legutóbb abszolút megzabált Angst MySpace-lap jut eszembe, de persze etc).

Összességében véve ultimate igazságot nem lehet kimondani, mert a pontos trendeket a statisztikákkal együtt gondosan őrzik, de érdekes lenne egy tanulmányt látni, ami utánajár, egész pontosan mennyien és mire használják a site-ot, és nem csak a felhasználók által szolgáltatott bulk adatokból indul ki, mert azok éppen ebben a fogyasztói körben, közösségben, felhasználói közegben a legkevésbé sem mérvadóak. És hogy miért marad ez a mélyreható kimutatás hiú ábránd? Természetesen, mert a MySpace jelenlegi abszolút ereje abban az egy ráaggatott címkében rejlik, amit ez a tanulmány ha nem is egyértelműen elfújna, de legalábbis lényegesen módosítaná. Egy vállalkozás pedig nem vágja maga alatt a fát. Szemétség? A fenét, mindenki ezt csinálná.