— Zene

— 2007. October 24. 00:29

— Írta: Kalugyer Roland

A penge élén

Általában igyekszünk egy széles látókörű ember ízlésébe beleférni, ezúttal viszont pedzegetni fogjuk a popularitás és hallgathatóság határát. Mira Calix Skimskitta című albuma után – figyelembe véve azt a nem mellékes tényt is, hogy a hölgyemény a elekronikus csúcsfavoritokat futtató Warp label gárdájába tartozik – úgy gondoltam, hogy az idei keltezésű Eyes Set Against The Sun is megfér a fősodor környékén. Hogy így van-e, azt döntsétek el ti, esetleg az alábbiak alapján.

Madarat tolláról, embert – pasijáról? Mira Calix-szal több elektronikus zenét kedvelő ismerősömnél is bepróbálkoztam, hogy ismeri-e, kedveli-e; kivétel nélkül már az első pontnál bukott a kísérlet. Azonban amikor bedobtam Sean Booth (az idm/ambient-császár Autechre egyik fele) nevét, miszerint Chantal Passamonte (Calix polgári neve) kisasszonnyal él boldog együttértésben, már rendszerint meg merték tippelni, mire is számítsanak a hölgytől. Azonban, bár a technikás, skizoid elektronikus zenék világában Booth és Calix egy utcában lakik, egészen biztos nem tőszomszédságban.

Az Autechre-t azért szeretjük nagyon, mert az elektronikán belül bármire képes, és a végeredmény rendszerint jéghideg vagy tűzforró, élettelen vagy organikus lesz. Ezzel szemben a calixi univerzum nem elégszik meg a szintetikus hangok adta végtelen lehetőségekkel, és visszanyúl padláson elrejtett hangszereiért, néhol kifejezetten közel kerül egy-egy különlegesen egyedi és ritka stílusirányzathoz. Eyes Set Against the Sun című albumára különösképpen igaz ez. Néhol kifejezetten folkos stílusjegyekkel megtűzdelt számokra hintázhatunk előre-hátra, legelborultabb pillanataiban egészen közel kerül az apocaliptyc folk/neofolk szcénához is. Ha valaki ismeri az Elend-et, a Dead Can Dance-t, az Ataraxiá-t, bizalommal kóstolhat bele ebbe az első kortyra keserű, de aztán ízében eltompuló hangulatzenébe. Annyira személyes, önhámozó anyag ez, hogy a végére úgy érezzük magunkat, mint amikor egy sok szenvedésen átment ember mesélni kezdi az életét, amelyet eleinte érdeklődéssel, sőt, kíváncsian hallgatunk, de egy idő után már azt vesszük észre, hogy szorongunk és menekülhetnékünk van, pedig még bőven nincs vége. Mira Calix albuma ebből a szempontből szerencsésen van felépítve: mire eljön az érzés, már közel vagyunk annyira a végéhez, hogy ne meggyűlölve, csupán érzelmileg fáradtan tegyük félre az albumot.


Mira Calix – Eeilo

Semmiképpen sem ajánlanám ezt az anyagot bárkinek – zenei irányultságtól függetlenül csak némi zenei türelemmel rendelkezőknek fog igazán bejönni. A hölgy turnézott már a Radiohead-del, Aphex Twin-nel, a Plaid-del – akik őket kedvelik, valószínűleg meg tudnak barátkozni az Eyes Set Against The Sunnal. Egyéb esetben az első eset forog fenn.

Linkek: