Ha egy zenekar öt év szünetet tart két lemez között, vagy csigalassúnak, vagy merésznek mondjuk őket. Ha pedig hozzávesszük azt, hogy egy magyar rapcsapatról van szó, melynek lételeme a szlengekben, trendekben, fogyasztói szokásokban és közéleti viszonyokban való tájékozottság és aktualitás, valamint a célközönségük jó része is a zenei érdeklődést gyorsan váltó fiatalokból kerül ki, az már a lehetetlen küldetést súrolja sikerességi szempontból. Ezt vállalta ugyanis az NKS (Nem Közölt Sáv), Magyarország egyik legrégebbi és legsikeresebb rapcsapata. A banda a szép emlékű, 2007-es ***** című album után több eltolást követően eresztette ki a TDI-t. A közönség részéről érkező első visszajelzések pozitívak a lemezről, egy-két számot máris instant klasszikusnak címkéztek. Mindez várható is volt valamelyest, legalábbis nincs előttünk az a forgatókönyv, hogy Nospa és Zenk olyat rak le az asztalra, amit nem kapnak fel a magyar raprajongók rögtön. Sokan közülük ugyanis jó ideje epekedve várták a megjelenés napját, így öt év elteltével is. De vajon honnan ered ez a kivételes státusz az NKS-nek?

Valahol az ezredfordulót megelőző években kell keresni a válasz gyökerét. A kezdetben a Nem Közölt Sáv és a Funkrodeo neveket is használó két gödöllői srác üde színfoltjai voltak a Fila Rap Jameknek pörgő nyelvükkel és választékos, frappáns “street smart” szövegeikkel. Kicsivel később összeolvadtak a Firmával és Az Idő Urai csoport tagjaként zenéltek tovább, ahol továbbfejlesztették az imént említett erősségeiket, kiemelkedve azon rapperek közül, akik vagy csak gyorsak, vagy csak frappánsak voltak.  Ennek a fejlődésnek lett erős eredménye a hazai underground hip-hop történetének egyik legfelkapottabb lemeze, az *****, ahol az addigi erények mellé bejött egyfajta Kelet-Európa-miliőjű elvontság, valamint az instrumentálok is sokkal érettebbek lettek. Hatását tekintve talán csak az Akkezdet Phiai Kottazűrét tudjuk említeni vele egy szinten. A lemez nagyot durrant, évekig mérce maradt a berkekben és szerzett egy olyan bivalyerős imázst a duónak, amit máig látszólag semmi nem tud megtörni. Utóbbira abból következtetünk, hogy a tavalyi, VV Olivér melletti bulvármédiás kardoskodásaik sem rontottak a megítélésen, pedig az ilyesmikre ismerten nagyon allergiás a szcéna. Az NKS a kreatív, de közérthető nyelvhasználat, az erő és az őszinteség szinonimája lett a hallgatóknál, nyakon öntve egy jó adag oldschool hiphop behatással. Ezek fényében nem véletlen, hogy nyitottak maradtak a fülek öt év elteltével is, ami alatt csak kósza közreműködésekben találkozhattunk velük.

Az oldschool hiphop formációk új anyagaival kapcsolatban mindig van egy érdekes paradoxon a fejekben. A rajongók pontosan azt az érzést várják az új lemeztől, amit a régi adott nekik, így az újítások lehetőségei beszűkülnek, főleg az alapok terén; viszont tök ugyanazt mégse rakhatják le az előadók, az avitt volna. A TDI számok a Kriminal Beats-es dallamos, kemény ütemű zenei világot követik, összességében egy árnyalattal vidámabbak az előző albumon lévőknél, de így sem ajánlottak nyári barbeque-zások háttérzenéinek. Hol rögtön fülbemászók az instruk, hol nehezen emészthetőbbek, mindenesetre a szövegek értékéből egyszer sem vesznek el. A szövegekben ugyanis ismét megmutatja Nospa és Zenk, hogy miért tartják őket sokan az ország két legjobb mc-jének. Az NKS úgy sorozza a kreatív szóképeket, hogy közben végig mutatóujjal tudjuk követni az aktuális témát, és nem mellékesen pár szóban meg tudjuk azokat fogalmazni magunkak. Közben pedig a flow is rendben van. Ez összességében nagyon ritka.

Ami az igazi pluszt adja az előző lemezhez képest, hogy néhány szám erejéig kiléptek a srácok a kaján mosolyú oltógép szerepből, és őszinte, mély érzésű gondolatokba mentek bele. Ez a fajta lelkizés kockázatosnak tűnhetett elsőre, ugyanakkor úgy néz ki, megérte bevállalni: a hazaszeretetükről szóló Magyarország, és a gyerekkoruk viszontagságait taglaló Mint a Szfinx a legnépszerűbb trackek eddig. Rajtuk kívül a már megszokott témák érkeznek a lakótelepi körképtől kezdve (Boldogan Élünk Amíg) a bulik alatti széthulláson át (Backstage) a fankadelizésig (Hooliguns and Roses), de a rendőrök is megkapják a magukét (Police), hogy csak párat említsünk. Ezeket a köröket már lefutottuk párszor Zenkékkel, és ők is hallhatóan rutinból hozzák őket – ugyanakkor kicsit olyan ez, mint egy zongorás boom-bap alap DJ Premiertől, mindig jó újra hallani. Pláne öt év után először.

NKS – Magyarország