A nyár végi sorlemez után folytatódik a kaliforniai !!! idei zeneáradata. Két maxi után az album egyik legjobb számát kimásolva jelent meg a napokban egy remixgyűjtemény, ami annyira jó lett, hogy sokszor még az eredeti anyagot is lepipálja.
A kezdeményezés természetesen nem újkeletű: a !!! remixelésére korábban is vállalkoztak már, de komolyabb eredményt eddig egy átirat sem hozott. Nic Offerék meglehetősen szabadstílusú, hagyományos szerkezeteket lazán követő dalai ingoványos talajra vitték a producereket; sem az electropunk, sem a négynegyedeket szigorúbban alkalmazó stílusok neves képviselői nem voltak képesek egy olyan újjáépítésre sem, amire még 2010-ben is emlékeznénk (holott valóban kemény arcok próbálkoztak: Maurice Fulton, The Emperor Machine, a Hot Chip, a Still Going és még sokan mások). Más a helyzet azonban az idei, Strange Weather, Isn’t It? albummal: a számai sokkal dalosabbak, ha fogalmazhatok ennyire hanyagul, ami könnyebb helyzetbe hozta a Jamie, My Intentions Are Bass EP-re meghívott vendégművészeket – és mennyire a !!!-re jellemző poén már, hogy pont a címadó zenéhez nem nyúlt hozzá senki.
Az eredmény így is öt remix, az egész kiadvány hossza pedig harminckilenc perc, ami csak hárommal marad el az alapanyagként szolgáló albumtól, vagyis nyugodtan lehet rá nagylemezként tekinteni, noha felvételek tekintetében azért kevesebb. Kozmikus kaleidoszkópok és színes űrhajók felizzó motora van a Rub N Tugból ismerős Thomas Bullock munkájában, amit a Strange Weather, Isn’t It? legjobb bulifelvételének kikiáltott The Hammerre írt. A hangulat rendkívül galaktikus. Ezzel szemben az LCD Soundsystemes Tim Goldsworthy a Steady As The Sidewalk Cracksre posztdiszkós dub szimfóniát komponált Walter Gibbons nyomdokain haladva dzsungeldobokkal és nyers zajokkal, Bibio pedig a Most Certain Sure-ban megtalálta a módját annak, miként lehet még ebben az elborult funkos-punkos világban is helye egy kis digitális neofolk pszichedéliának. A DFA-s Liv Spencer remixe szintén ehhez a zenéhez az egyik legjobb Chicago house szerzemény, amit idén hallottam, az ismeretlenül csengő, de szintén DFA-s Canyons pedig úgy injekciózza bele a savas tropikáliát a Hammerbe, hogy sem a hipnotikus erő, sem a lüktetés nem vész el belőle. Négyötöd.
!!! – Jamie, My Intentions Are Bass