A Singas Project esetében hiba volna csak egy újabb Berger Dalma bandaként elkönyvelni a csapatot. A Realistic Crewhoz és az Esclin Syndohoz viszonyítva egyébként is jóval könnyedebb hangulatok felé kalauzol az ötfős társaság, amely érdekes középutat talált a hagyományos és nu jazz között. A végeredmény: elektronikával felrázott, nem kevert “akusztikus hangulatjelentés”, vagyis a This is theater, honey! című harmadik album.
A Singas Project tagjait szépirodalom és képzőművészet egyaránt inspirálta az induláskor, így nem meglepő, hogy egy, a klasszikus jazzhez szinte posztmodern módon hozzáálló lemez lett a This is theater, honey. A címmel kapcsolatban bölcsészkarosok könnyen asszociálhatnak is a klasszikus, sokat emlegetett shakespeare-i parafrázisra, vagyis hogy “színház az egész világ”. És ebben a világban az ördög a részletekben lakozik: Berger Dalma énekesnőre a bevezetőben említett zenekarjaihoz képest teljesen más szerep jut ebben a játékban. Ő itt csak az izgalmas csavarokat, a látványos fordulatokat nyújtja, bár van olyan szám is, amelyet a hagyományos jazzdíva szerepében énekel végig (Sanzon68), az esetek nagy többségében mégis az ő “szokásos őrültségeire” kapja fel a fejét az ember. Ott van például a Last Night végén eleresztett majdnem-eszperantó monológ (a gagyi és zseniális határán mozgó “nem szeretlek-engedj el engemet-nem lehetsz gyerek” refrénszerű körbeforgatása), amelyben ráadásul a hangjával is végletes játékot játszik; vagy a Onehitwonder man, amelyben bárki meggyőződhet róla, hogy jelenleg ő képes a magyar popzenei életben a legsokrétűbben kifejezni érzelmeket a hangjával.
Talán az ő szerepére is utalhat a cím, hiszen ő a bohóc mindvégig, akitől nem tudhatjuk, mit várhatunk a következő pillanatban – de abban biztosak lehetünk, hogy valami egészen váratlan és izgalmas lesz. A Csernák–Szabó–Sinkovics–Czimmermann-tengely által szolgáltatott alapokra pedig bátran rá lehet dobni ezeket a dolgokat, mert a srácok Dalma hangjával egyenértékű, néha egészen furcsa, elektronikus hangzások és effektek közbeiktatásával pörgetnek fel egy smooth jazz témát, vagy épp torzított beszédhanggal vezetnek fel egy-egy tracket. De a lemez nagy részét mégis inkább a hagyományos jazz jelenléte uralja, az említett dolgok csupán erre telepedő különlegességek. Akárhogyis, a lényeg a Singas biojában többször is előkerülő szénsavmentes felfogás; bármit is jelentsen ez, ha a This is theater, honeyra is alkalmazható a tétel, akkor a szénsavmentes felfogásé a jövő. Négyes.
Singas Project – Onehitwonder man