Mobilinternet ide, online térképek és útvonaltervezők oda, szerencsére a technológiának még nem sikerült teljes mértékben kioltania azt a legelemibb életösztönt, hogy az ember néha bizony jól eltéved, miközben valahova igyekszik. Így járunk mi is, miközben izgatottan közelítjük a Radio BRO stúdióját. Ekkor szóltak a TT&A partyszervezői, hogy elindultak az esti fellépőkkel a belvárosból, így néhány perc múlva azzal az LTJ Bukemmel és MC Conraddal fogunk találkozni és beszélgetni, akik megannyi meghatározó zenét, sztorit és élményt adtak nekünk és a baráti körünknek – ahogy az sok más baráti társasággal is megtörténhetett.

Mire végre megtaláljuk az eredetileg értelemszerűen egy utcasarokkal benézett helyet, már gyanúsnak is tűnik a Mercedes kisbusz, ami az ajtó előtt áll. Felliftezünk a negyedikre, elénk tárul a rádió egyszerre gyönyörű és monumentális penthouse stúdiója, miközben egyből felismerjük a legendás dj hangját a hangfalakból, amint az egy teremmel arrébb épp interjút ad. Ideges fel-alá járkálás, fotóssal egyeztetés a fényviszonyokról, miközben a panorámaablakból végignézzük, ahogyan átsüti a naplemente a Margitszigetet; mintha valami megrendezett helyzet lenne arra, amikor egy liquid dnb fanatikus találkozik LTJ Bukemmel. Aztán egyszer csak csapódik az ajtó, amin kisétál Danny Williams és Conrad Thompson.

“Rengeteg kis részletből áll össze az, hogy immáron húsz éve töretlenül járjuk a világot” – kezdi mondandóját LTJ Bukem, láthatóan vidáman és mosolygósan. “Ami mondjuk mindenek felett áll, az az, hogy nagybetűsen imádom azt a zenét amit játszom mind a mai napig, azt lélegzem, azzal kelek és fekszem. Hetente körülbelül 25-30 órát csak arra szánok, hogy új trackeket hallgassak, új behatásokat és inspirációkat gyűjtsek, a kedvenceimet pedig ugyanúgy ronggyá hallgatom most is, mint tettem azt tizennyolc éves koromban, amikor dj-zni kezdtem. Ez a szenvedély a hallgatókra is átragad. Nincs két ugyanolyan show, most is úgy ülök itt, hogy alig várom, hogy beállhassak a pult mögé, és megmutathassam azokat a mixeket a közönségnek, amiken a napokban munkálkodtam. Plusz az is sokat számít, hogy kölcsönösen elismerjük és szeretjük egymás munkáját Conraddal, nem volnánk fele ilyen sikeresek sem, ha én nem imádnám az ő előadásmódját és szövegeit, ő pedig az én szettjeimet.”

“Jó időben is kezdtem, a londoni rave szcéna nagyon feljövőben volt amikor neki láttam a dj-zésnek és a zeneírásnak. Akkoriban a rave-ből levált műfajok is hamar utat törtek maguknak és stabil közönséget építettek ki. Ilyen volt az atmospheric jungle is, amit hozzám kötöttek, olyannyira, hogy egy darabig csak “Bukem tunes” volt a nevük, mivel senki más nem rakta fel őket bulikban.” – folytatja a dj, aki a neve második tagját a Hawaii Five-0 nevű sorozatban lévő Danny Williams felügyelő karakteréhez kapcsolható szállóigéről kölcsönözte (Book’em, Danno!), az LTJ-t pedig már rengetegen megkérdezték tőle, de pontos választ sosem kaptak. Így inkább én is más vizekre evezek, és a közönségéről kérdezem.

“A soulful drum and bass-ben Európa, de főleg az Egyesült Királyság jár az élen, ugyanakkor szerintem ez az elektronikus zene sok ágára igaz. Japánban érzékenyek a fülek a finom hangzásokra, nagyon lelkes közönség összegyűlni egy ottani bulira, az amerikaiak viszont kicsit lassabban fogadják be az újdonságokat, idő kell nekik, hogy akár egy-egy bulin belül is felpörögjenek. Ennek ellenére egyrészt sok jó producer tűnt fel ott az elmúlt években, másrészt pedig a műfajnak a gyökerét, a nyolcvanas évekbeli soul és jazz zenéket onnét kaptuk, szóval szeretjük az USA-t.” – mosolyodik el az átlagnál jobban Bukem. “Globális témává fejlődött ez a stílus, tényleg a világ minden tájáról jobbnál jobb zenék érkeznek be hozzám, alig győzöm őket meghallgatni és feldolgozni!” Ennél a pontnál felmerül a kérdés, hogy hallani fogjuk-e ezeket a dalokat valamikor release-ként is, ami óhatatlanul az elmúlt időszakban nagyon alvó Good Looking Records felé tereli a témát.

Képek: Szentpéteri Roland

“Tudjuk és érezzük, hogy sokan úgy gondolják, cserben hagyta őket a Good Looking az utóbbi években. Sajnos az olyan, biztosnak tűnő cuccokat sem tudtuk jogdíj problémák miatt kiadni, mint például a 2007-es Exiten felvett koncertünk, ami egy új, audiovizuális GLR széria első tagja lett volna. Azt leszögezhetem, hogy sosem gondolkoztunk a sorozataink örökkön örökké való futtatásában, így nem akartuk 25-ig elvinni az Earth-t, és Progression Sessions 40 sem lesz soha, nem akarjuk azt, hogy kiégjenek. Rengeteg új tervünk van viszont, szerzői zenék tőlem és Conradtól egyaránt, illetve megjelenések ismert veteránoktól és remek újoncoktól is. Hamarosan újraindul a honlap és rágyúrunk a social mediára is, úgyhogy akinek hiányérzete volt a Good Looking cuccokkal kapcsolatban, azt ígérhetem, hogy több, mint kárpótolni fogjuk!”

Ez az ígéret pedig zárszóként is felfogható, Bukemék Budapesten eltöltött percei ugyanis érezhetően a végletekig kiszámoltak, így egy gyors fotózkodás és dedikálás után mi is elköszönünk tőlük. Néhány óra múlva már a közönség soraiból vizsgáljuk meg mindazokat az állításokat a Merlinben, amit a soulful don mondott nekünk az este folyamán. Lélekteli zenék váltják egymást, ültető átmeneti minimál etapokkal majd érzésspicces, hol melankolikus, hol funky-s számokkal vegyítve, egy nagy melegben is fáradhatatlan Conraddal, és egy ugyanúgy látszólag vidám, mosolygós Bukemmel. Úgy tűnik mindezekből, hogy a Good Looking nagyon is él.