Noha még sosem jártam ott, van egy olyan tippem, hogy a szlovákiai Martin nem a világ legnaposabb helye. A város hatvanezer lelket számlál, az ország északi részén található, és látszólag pár mérsékelten érdekes templom mellett csak csontig hatoló szocreált és nehézipari hagyatékot tud felmutatni. Ebben a városban lakik Thomas, a saccper harmincas, punk külsejű forma. Első blikkre egy műanyag palackos vébékát képzelne az ember a jobb kezébe, a hű társát, amivel karöltve régóta éli a nagy kelet-európai izét. Thomas ehelyett egy egeret képzel a saját jobb kezébe, maga elé szoftvereket, hardvereket és hangfalakat, a fején lévő fülesbe pedig saját lelkének elektronikus zenébe vetített leképzését. Ő Smote, a szlovák drum and bass üdvöskéje, neves kiadók és dj-k újdonsült pártfogoltja, az End Of Time album készítője.

Szűk két éve került a dnb szcéna köztudatába Genteel Poverty című számával, melynek a káosz képeit idéző hangzásvilága és változatosan morcos bassline-ja olyan zenét ad össze, amely könnyedebb és keményebb szettekbe is komoly energiákat tud fecskendezni. LTJ Bukem le is csapott rá rögtön, így Good Looking címke alatt jött ki a track. Noha a kiadó nimbusza mára sokat kopott, még most is odaszegezi egy pillanat alatt az ott megjelenő szerzőre a liquidrajongók figyelmét. Smote szerencsére nem ült a babérjain a hirtelen jött siker után, ismertebb és garázsabb kiadókon keresztül egyaránt nyomta ki az éterbe a zenéit. Védjegye egy olyan lélekteli, kifinomult hangzás, amely egyaránt tud felszabadító és elgondolkodtató is lenni, ki melyik oldaláról fogja meg. Épp most ugrott be, ahogy hallgattam, hogy ha leültetnének megnézni életem utolsó perceit valami közeledő meteorit elé, az egyre erősödő szélben és tompuló napfényben valószínűleg tőle hallgatnék valamit záró összegzésként. Bár ez azért második gondolatra többesélyes; földelhagyáshoz zene mindenképp dukálna, az biztos.

Visszatérve a saját halálomról Smote-ra, ő szerencsére nagyon is él és ami még jobb, hogy a zenéi alapján nagyon meg is éli az életét. Az új liquid funk tehetségek felkutatásában erős Telluric Records gondozásában érkező End Of Time egy tizenegy tracknyi bemutató Thomas lelkivilágából. Több kihívás és kérdőjel áll azonban a lemez előtt. Teljes dnb albumot vállalni a 2010-es években úgy, hogy azon nincs más stílusba való belekóstolás, de még vokálsamplerek sem nagyon, merészségre és magabiztosságra vall. Egyetlen közreműködő érkezett a stúdióbeli bindzsizés után is hamiskásan szóló, német Mc Fava személyében. A srác eddig csak onnét volt meg, hogy dalolásával könnyedén el tud rontani remek zenéket, ahogy tette azt a tavalyi év egyik legjobb apokaliptikus bézénél, a Triad Aftermath-jénél. A Soul Is Gone esetében sincs ez másképp, elég enervált és fél perc után kifejezetten idegesítő az ének, belerondít a kellemes billentyűjátékba.

Smote jobb egymagában. A kezdő és címadó track hasonló felépítésű mint a Soul Is Gone, ráncsimító téma, príma ráhangolás egy otthoni hallgatásra is szánt albumra. A lemez 175 bpmen robog végig, noha az alábbi bemutató mixben többször visszahúzza a dj a tempót, ami rosszfejség tőle. A ritmusképletek változatosak, robosztusabb és pattogósabb dobok váltogatják egymást (Silence, Wonderful Moments/V Day, You), megfűszerezve a Lucky Groove amen breakjével és a Sleep In My Brain halfstepjével. Az utóbbi, a mixben 29 perc körül kezdő track a személyes kedvenc, szembecsukásra sarkalló szőnyegével, néha feltűnő, távoli férfiének foszlányaival és a jókor, jó helyen érkező zongorakísérettel varázslatosan szép elegyet alkot; ahogy Smote eddigi összes zenéje nagyon feelingesre sikerült.

Az End Of Time-nak vannak újonchibái. Párszor belefut az emberünk az önismétlésbe, illetve a dnb drum részén is dolgozhatott volna még egy picit. Némelyik számnál érződik, hogy túlságosan elterelte a figyelmét a fölötte lévő hangminták összeszerkesztése. De ami fölötte van, az nagy átlagban gyönyörű és minden negyede a veterán liquid hallgatók eszébe juttatja, hogy miért nem fogunk kiszeretni ebből a stílusból sohasem. Mondhatni meg is halhatnánk a lemezre, de ne tegyük, mert akkor annak egyéb hátrányai mellett lemaradnánk ennek a nagyon ígéretes szlovák srácnak a következő munkáiról. Az pedig nagy kiszúrás lenne saját magunkkal.

Smote – End of Time