— Zene

— 2010. April 26. 08:58

— Írta: Velkei Zoltán

A szépség és a szörnyeteg – Apparat + T.Raumschmiere interjú

Március 27-én Apparat és T. Raumschmiere vette be a Merlint, az év egyik legjobb buliját összehozva ezzel. A két művész/dj sajnos meglehetősen későn érkezett a városba, így nem volt lehetőségünk mindkettejükkel sokat beszélgetni, ezért most rendhagyó módon a beszámolónk két rövidebb interjút tartalmaz.

“Többnyire úgy születnek a zenéim, hogy felhalmozódnak bennem ötletek, és amikor már túlcsordulás van, akkor leülök, és megírom őket. Soha nem tudom, mi lesz a végeredmény. A Walls például Raz Ohara miatt sokkal hagyományosabb dalszerkezetekre épül. Azokban az években jobban érdekelt az a fajta megvalósítás. Tudod, tizenhét év után nagyon rá lehet unni az elektronikus zenére, akár annyira is, hogy az ember minden mást sokkal izgalmasabbnak lát. Mostanában például a klasszikus zenék vannak nagy hatással rám.” Így indulunk: Apparat, alias Sascha Ring egy hórihorgas ember, de nagyon visszafogottan beszél, és sokszor elbizonytalanodik az interjúnk közben. Az első kérdésemre adott válasza nem lenne különösebben meglepő, ha éppen nem dj szettel készülne egy órán belül, így viszont nehéz hova tenni, hogy ráunt az elektronikus zenére. Azt mondja erre, hogy dj-zni szeret, még ha nem is szokott gyakran. Szerinte évente két-három hónapot turnézni jó lemezlovasként. Mikor a live actjeiről kérdezem, kiderül, hogy még kettőt ad idén, és utána befejezte az Apparat fellépések mostani formáját.

“Tök jó lenne végre fellépni mondjuk keddenként. Nem szeretném többé éjjeli 2-kor játszani a zenéimet, mert akkor már mindenki csak ugrálni akar, nem tud érvényesülni az Apparat lényege. Senkit nem érdekel akkor már a melódia, ha meg leveszem a négynegyedeket, egyszerűen kifütyülnek. Bandával akarok fellépni, igazi koncerteket adni.” Úgy tűnik, hogy lesz is nemsokára mivel: már a végső simítások történnek Ring új nagylemezén, ami egyelőre szupertitkos, így még csak azt sem tudjuk, hogy mi lesz a címe, és kik működnek rajta közre. Mindazonáltal látszik rajta, hogy nagyon büszke rá. “Elvonultam Mexikóba egy halom zenésszel két hónapra, ott írtuk és rögzítettük a teljes albumot. Ilyet még soha nem csináltam eddig, de nagyon jó hatással volt rám, az ember másképp áll az egész zeneszerzéshez egy ilyen élmény után. Sok olyan ötlet lesz a lemezen, ami nem fért rá a Moderat albumra, de vadonatúj elgondolásokból sincs kevés. Megint dalokban gondolkodtam, nem az elektronikus zenei hangtervezés dominál. Érzelmek, melankolikus hangszertémák és spontán ötletek találkozásáról van szó. Egy igazi zenekar munkája. Talán nem lesz annyira popos, mint a Walls.”


Apparat + Skate DJs @ Merlin

Ring nem szeret a múltról beszélni, de szerencsére itthon nem is kell őt nagyon bemutatni: az Apparat-diszkográfia kisebb-nagyobb része a legtöbb elektronikus zenét kedvelő hazai partiarc iPodján vagy pendrive-ján szinte állandóan megtalálható. A korai kiadványokra inkább a kétes értékű idm jelzőt szeretik aggatni a kritikusok, a Walls óta pedig az intelligens pop az egyik leggyakrabban előforduló kategória, amibe gyakorta beskatulyázzák a szerzőt. “Inkább az zavar, amikor engem kérnek meg, hogy definiáljam vagy kategorizáljam saját magamat. Mint valami rossz vicc. Ugyanakkor nem bánom, ha mások ezt teszik; esetleg nélkülözhetetlen is, hogy az emberek beszélhessenek egymással a zenémről. Szükség van általános szavakra, kifejezésekre, hogy megértsék egymást. De az idm nagyon ’90-es évek, én sem szeretem. Egyszerűen nincs olyan, hogy egy zene jobb vagy okosabb egy másiknál. Pláne nem az idm, ami ugyanazokra a mintákra épül, amiket már több mint tíz éve könnyedén kiismerhetsz. Engem nem is lep meg, hogy az Autechre például egyenesen tagadja ezt az elnevezést, ha róluk van szó.”

A szettet elég lazán lenyomja Ring, zömmel minimalista technót és house-t játszik Skate DJs-szel (jelentsen ez bármit is, egy ismeretlen emberrel back-to-backezett gyakorlatilag). Jellemzően azt valósította meg, ami az Apparat attitűdre illik: szép melódiák, olykor komolyzenei megvalósításokkal (pl. MobyGo), és pulzáló, sötét négynegyedek. “Nagyon sokszor hallgatom Steve Reich és Terry Reiley zenéit mostanában, valamelyest meghatározták az új lemez irányát is. Reich zenéi tökéletes iskolapéldái annak, hogy hogyan kell alapvető zenei ötleteket ismételni egymás után anélkül, hogy monotonná válnának. Szeretem a minimalista elgondolásokat, ez a techno szettjeimen sokszor érződik. Improvizálni nem tudok annyira, nem vagyok nagy virtuóz. A jazz nem is jön be. Az évek során rájöttem, hogy szeretek kollaborálni, jó csapatjátékos vagyok. Mindig új perspektívákat ad, másképp látom a dolgokat, miután mások megosztják velem a nézőpontjukat. Meg folyton értékelem, ha az emberek nem akarják ismételni önmagukat, és törekednek a megújulásra. Ez tartja életben az Apparatot is.”


Képek: Szentpéteri Roland

Vele szemben Marco Haas, ismertebb nevén T.Raumschmiere sokkal keményebb dió. Nehéz komolyan venni őt, de nem is akar annak tűnni még egy percre sem. “Nem vagyok dj. Zenész vagyok, aki lemezeket pörget, hogy ne haljon éhen” – mondja, amikor kérdezem, hogy alapvetően minek tartja magát. A Shitkatapult kiadó szóba sem kerül, ezért kénytelen vagyok újra feltenni a kérdést, rámutatva, hogy az egyik legmenőbb német alternatív-elektronikai lemezeket kiadó cég az övé. “Az eddigi tizenkét évünk csak és kizárólag a zenéről szólt. Nem érdekelt, hogy ki vette meg a lemezeket, vagy hogy mennyit adtunk el. Mindent magunknak csinálunk.” Ennyi.

Haas metál rajongó volt fiatal korában, és e szenvedélye mindmáig kíséri őt mindenhova, ezért nem véletlen, hogy legutóbbi, I Tank You című albumán is van rendesen a stílusból a techno és electro beütésű számok mellett. “Családi dolog nekem ez az album. Az egyetlen, amit a mai napig tudok hallgatni mind közül. Tökéletes. A korábbi lemezeimen már a megjelenésük után változtattam volna egy csomót, de ez a mai napig rendben van.” Imádta a sajtó is: az I Tank You egyaránt lett szakmai és rajongói siker, az Eagles Of Death Metal kollaboráció elvitte a lemez hírét egy teljesen másik szcénába is, miközben olyan új Shitkatapult sikertörténetek is vendégszerepelnek egy-egy szám erejéig, mint például a Warren Suicide. “Ez a legjobb dolog az albumban: minden vendéget ismerek róla évek óta. Összejöttünk a stúdióban jammelni, ökörködni, és ez lett a vége. Nincsenek hangminták rajta: az egészet egy húzásra vettük fel. Ez a megközelítés egyre jobban tetszik.”

Ennek ellenére a legújabb T.Raumschmiere kiadvány kőkemény technónak ígérkezik, Haas az utolsó számon dolgozik éppen: “egy techno 12”-en dolgozom most a francia Boxon kiadónak. Igazi vad, rave-es feelingje lesz! Teljes ellentéte az I Tank U-nak. Ezzel próbálom az egyensúlyt helyrehozni. Őrült hangokat képzeljetek el!” S hogy hogyan definiálja Haas az őrült hangjait? “Őrült hang az, amit akár négy óráig el tudok hallgatni, és nem találom unalmasnak. A stúdióban lenni egyedül, nem beszélni senkihez… a legjobb dolog a világon. Imádom ott hallgatni az őrült loopjaimat. Tudod, van két gyerekem. Minden reggel elviszem az idősebbet az iskolába, majd bemegyek a stúdióba reggel nyolcra. Minden nap másra gondolok. Néha csak kevergetek, máskor írok valamit. Van hogy bekapcsolok minden gépet, és azok önálló életre kelnek. Van, hogy szarok, és eszembe jut egy kurva jó beat, majd megírom. De van, hogy kinyitok egy üveg whiskeyt, és szart se csinálok.”

Tavaly nyáron már láthattunk szintén a Merlinben egy kiemelkedően színvonalas T.Raumschmiere dj szettet, ezért most már nem lepődünk meg azon, hogy Haas szétbontja a házat. Sok számot játszik tavalyról (egy ponton elmeséli, hogy ő soha nem vesz bakeliteket, mindig csak azokat játssza, amik vagy Shitkatapult-zenék, vagy a barátai megajándékozzák vele), de ez a szett évente egyszer csillagos ötös. Ráadásul van rockerkedés is bőven, Haas félmeztelenül, a pultban fekve szív be, majd issza a whiskyjét fetrengve, hogy aztán mindenkiből kihozza az állatot. “Berlinben van egy olyan zenei keverék, ahol az embereket nem érdeklik a stílusok, csak a jó zene számít nekik. Akár techno, akár rock, vagy tech’n’roll, esetleg rock’n’techno. Imádják. Nagyon pici szcéna, de én ott érzem jól magam köztük. Nincs olyan, hogy utálod a gitárt vagy utálod a dobgépet. Tudod, a végén minden csak zene, egy érzés. Ezt próbálom én is elmondani az embereknek a turném során. A szívükre kell hallgatniuk. És a lábukra! Ez az a pont, ahol a Shitkatapult kezdődik.”


T.Raumschmiere @ Merlin

További videók a buliról: