Ha a japán és az elektronikus zene kifejezéseket egy szóösszetételben halljuk, reflexből valami nagyon lágy és kifinomult, jazz-alapú dologra gondolunk, hála a Kyoto Jazz Massive, a Yellow Magic Orchestra vagy éppen Makoto áldásos tevékenységének. Kollektivista társadalmuk, kőhideg modern építészetük és önmagukat maratoni munkanapjaik végeztével néha ténylegesen halálra ivó salary manjeik nyomán azonban felmerülhet a kérdés, hogy miért nem erősebb az ország minimal electronic zeneexportja. A tokiói drum&bass/dubstep producer, Heavy1 Minimalizedra keresztelt bemutatkozó albuma nevében hordozza a csapatás lehetőségét – és csapat is, viszont az európai átlagnál jóval intelligensebben teszi azt.

A Loveless és a Fear The Satellites című kezdő trackek ügyesen egyensúlyoznak a letisztult minimal és a veretős neurofunk között félúton, ami ha csupán az albumra felpörgető alaphang volna, akkor biza perceken belül beleremegnének a csontjaink a Minimalizedba.  (jegyezzük meg, hogy utóbbi eléggé hajaz a hasonló nevű Commix klasszikusra, nem csak címében) Az album a Syndrome-tól kezdve viszont lelassul, és egy egészen hangulatos metropolita utazásra hív, ami olyan képeket idézhet a fejünkben, mintha a jakuza leszámolás utáni csendbe és hullaszagba csöppennénk bele Tokio belvárosának egyik kietlen utcáján. Ezt a blokkot a The Light Upon My Road tucatliquidje érthetetlen módon megtöri, pedig épp akkor kezdenénk igazán belemerülni a basszusokba. A lassabb és középtempós dalok (Deep Train, Pulse) jobban működnek a 170 BPM-eseknél, ott egyedül a Diehard lóg ki felfelé a középszerből – noha az elején említett tiszta hangzás rájuk is igaz, amellyel már előbbre van Heavy1 a hideg törtzenéket írók kétharmadánál. Összességében a Minimalized egy fiatal producer abszolút biztató szárnypróbálgatása, aki a jövőben fontos szereplője lehet a Japán elektronikus színtérnek, miután a zeneírás technológiai része után a kreatívra is ráfekszik. Előbbit kipipáltuk.