Elég sokan vagyunk és egyre csak gyűlünk az Eiffel téri U26-ban. Beigazolódni látszik az előzetesen jelzett nagy érdeklődés a Punnany Massif lemezbemutatóján. A tagok a színpad körül sertepertélnek, sörök és cigaretták váltják egymást a kezeik között, miközben a bejáratnál közepes lángon folyik a cédésales. A Shen Kick lemezbemutatója ez, pár tucat órával a megjelenése után, noha az album jó részét már egy korábbi rádiómixből ismerhetik azok, akik meg akarták ismerni.

Már kábé mindenki megérkezhetett, aki tervezte, javában benne kéne lennünk a koncertben a kiírt sajtótájékoztató után – helyette csak néhány apró hangteszt, valamint hivatalos Kiss Ádám várás van. Kiss Ádám az együttes bejáratott celeb endorsement eszköze régóta, idővel egyre nehezebb kigobozni, melyikük tette ismertebbé a másikat a saját közönségénél. Ennek ellenére egyre hangosabbak a heringszerű sorokból érkező “Mi van má’?”-k, és valójában tényleg érthetetlen, ahogyan egy kolinapok-kompatibilis humorista miatt várakoztatja a Punnany Massif a komoly, érett élő hip-hopra éhes közönségét. A nagy pillanat és Ádám aztán végül megérkeznek, a két mc, Rendben Man és Wolfie rajta keresztül gyorsított menetben tájékoztatja arról a sajtót, hogy egy hosszabbra nyúlt angliai kiruccanás miatt késett ennyit a lemez (köszönjük), majd heves kontrollhangfal állítgatások közepette belecsapnak a lecsóba. Láttunk már jobb felvezetést, de végül is nem ezért jöttünk.

A pécsi Punnany-ra kis túlzással ráaggatható a “Mecsek Roots”-a jelző. A banda (két mc, két dj, egy énekes, billentyűs, gitáros, dobos, bőgős és hegedűs) egyedülálló formáció Magyarországon, ugyanúgy kiemelkedő jelenség, mint a hasábjainkon is már sokszor méltatott philadelphiai The Roots. A karizmatikus frontember ott a producer ?uestlove és a rapper Black Thought, az ő szerepüket itt egy személyben tölti be Rendben Man, aki élőben is ugyanolyan rokonszenves arc, mint amilyennek az előtte látott videókon tűnt. A csapatában lévő tagok ugyanolyan sokszínűek, mint a Punnany Massif zenei világa: található benne piperkőc divatsrác, felhajtott zakóujjú művészlélek, sapkás hiphopper és Marylin Mansonos külsőbe bújtatott vendéglős is.

Velük párhuzamban érkeznek a gyökerekben J Dilla sulis beatek, nyakon öntve üde énekkel, fesztiválszagú gitárriffekkel és népzenei motívumokkal, na meg persze a védjegynek számító csavaros és szociálisan tudatos rímekkel. A dalok gyorsak, az mc-k tartják velük a lépést, bár a szövegeket csak nyomokban lehet tisztán hallani, hiszen mindig van, vagy vannak amik elnyomják őket. A közönség szereti amit hall, noha a pontos megfogalmazással sokan bajban volnának, lévén valami hip-hop alapú mulatós klezmer szól, ami könnyen lehet, hogy egy piciny világszabadalom is egyben.

A számok közti átkötések viszont nem az igaziak. Talán izgulnak a mikrofonisták, de amit mondanak az sokszor nem olyan vicces, mint amilyennek szánják őket, néha pedig kifejezetten prosztóra sikerül. Az érkező régi és új számok közül nem egy gyöngyszem csendül fel, valamint ott van az egy budapesti négyzetméteren ritkán tapasztalhatóan magas pécsi lakosok/elszármazottak aránya, akik lokálpatrióta kiszólásokkal mindig mobilizálhatóak. Hiphopperként azt mondom, túl sok a dáridó, de a már említett gyöngyszemek (Más szemmel, Vándország, Alap, hogy normál) kárpótolnak, ráadásul a a lábamat taposó, részeg tinilányokat is mintha arrébb sodorta volna a tömeg az elmúlt percekben, így kezd beállni a komfortérzet és vele az élmény is. Bőven jut azért utóbbiból is, hiszen mindent összegezve amit a Punnany Massif ma este, megy úgy általában művel, az kiemelkedő és egyedülálló.

Punnany Massifékat minden hülyeségük mellett talán azért érezheti a XXI. századi magyar ember nagyon magáénak, mert éppen ugyanolyan valódiak, mint ő. Részben tudatos világpolgár, részben junkie, nagyon utálja a hazai mindennapok viszonyait és nagyon szereti az országot. Hol vérkomoly, hol egy bohóc, általában intelligens és lelkiismeretes, néha viszont önimádó és kicsinyes. A Punnany Massif a miénk úgy, hogy nem sárga és nem is savanyú.

A képekért köszönet Kiss Jánosnak!