A korong többnyire a berlini Grunewald templomban került rögzítésre, ami bámulatos akusztikai lehetőségekkel szolgált a zenészeknek – konyhanyelven fogalmazva: már a helyszínen adva volt az ambient. A hosszú nevű (és nevét a győzelem szárnyas istennőjétől, Szamothrakéi Nikétől kölcsönző) formációt Dustin O’Halloran és Adam Wiltzie alapította egy 2007-es találkozó és oldott hangvételű eszmecsere után. A Berlinben élő O’Hallorant letisztult, ismétlődő motívumokra épülő zongorajátékáról lehet felismerni, Wiltzie neve pedig az ezredforduló egyik legsikeresebb ambient duóját, a Stars Of The Lidet fémjelzi. Közös lemezükhöz hívtak még néhány zenészt (többek között a multi-instrumentalista Peter Brodericket és a csellista Hildur Guðnadóttirt), s bevették magukat néhány napra a német templomba.

Aki hallott már Stars Of The Lid-szerzeményt, ismeri Adam Wiltzie azon technikáját, amellyel most is éteri hangzást varázsolt az album köré anélkül, hogy számítógépes szoftvereket használt volna. Wiltzie tablószerű zenei vízióiban a hangok behatárolhatatlan forrásból érkeznek, és észrevétlenül tűnnek el. A zongora hangja súlytalan könnyedséggel alakul át hosszan kitartott hegedűfutammá, melybe egy ismeretlen ponton a cselló és a brácsa is bekapcsolódik, hogy aztán a kürtnek adja át a helyét. A hangszerek között egyértelműen azonosítható határok elmosása egy soha véget nem érő, gyakran majdhogynem ritmustalan, ám tagadhatatlanul gyönyörű hangzásvilágot hoz létre. Itt viszont Dustin O’Halloran felel azért, hogy a lemez ne rekedjen meg az elvontabb ambient világában. Egyszerű, de primitívnek távolról sem nevezhető zongorajátéka támpontul szolgál, melyet a hárfától a fagottig valamennyi hangszer követ. A számok ezáltal amorfnak tűnő hangformák helyett lassan kibontakozó és mindvégig szerény, de folyamatosan mozgásban lévő dallamok ringatózásává válnak.

A puritánnak (és egyre elterjedtebbnek) tűnő hangszerelési technikát már nagyon sokat használták A Winged Victory For The Sullen előtt. A kétezres évek második felében szárnyra kapó modern classical ambient tendenciája üdítően ható és nagyon határozott megfogalmazása volt az egyre inkább eluralkodó elektronikai megoldásoktól való elfordulásnak. Ez azt jelentette, hogy rengeteg zenész kezdett el többé-kevésbé szigorúan szimfonikus stafétabottal kirándulni az ambient műfajában (is). A listát sokáig sorolhatnánk: többek között Ólafur Arnalds, Jóhann Jóhannsson, Jacaszek, Nils Frahm vagy Greg Haines kiváló és egyre tágabb körökben ismert képviselői az újfajta zenei irányzatnak. Adam Wiltzie és Dustin O’Halloran első közös munkája azért emelkedik ki mégis a többi album közül, mert egy olyan irányvonalat követ, amely egyelőre még járatlan, jóllehet, nagyon is kínálkozó lenne a modern classical ambient területén. Ez nem más, mint a háborítatlan harmónia. Nevezhetjük szépnek a fent említett művészek munkáit is, de ezek túlnyomó többsége két tulajdonság – a pátosz és a (nem ritkán egyenesen depresszív) melankólia – által lesz igazán szép. Itt azonban erről szó sincs. Még a beszédes című A Symphony Pathetique is a boldog megnyugvás felé terelgeti a hallgatót, ahogyan a többi tétel is könnyű békességet sugároz. (Ilyesmi hangvétellel szólal meg az Olan Mill 2010-es Pine című remekműve, a hasonló példák elburjánzása azonban még várat magára.)

A modern classical ambient egyre több figyelmet kap az ambient iránt egyébként kevésbé érdeklődő orgánumoktól is, aminek több oka lehet. Az egyik minden bizonnyal az, hogy az egyre inkább géphangzású populáris zeneiségből kellemes (és igényes!) kikapcsolódást nyújt egy klasszikus hangszereléssel, kamarazenekarral előadott album. A kísérleti megoldásokra mindig nyitott (vagy mondhatni abból élő) ambient pedig modern köntösben tárja a munkát a korral haladni kívánó hallgató elé.

Utolsó simítások – felvétel a vonósszekcióval a berlini DDR Radio stúdiójában

Linkek:

• A Winged Victory For The Sullen @ Erased Tapes Records
• A Winged Victory For The Sullen hivatalos honlap
• A Winged Victory For The Sullen @ Kranky
• A Winged Victory For The Sullen @ MySpace

Tracklist:

1. We Played Some Open Chords And Rejoiced, For The Earth Had Circled The Sun Yet Another Year
2. Requiem For The Static King Part One
3. Requiem For The Static King Part Two
4. Minuet For A Cheap Piano Number Two
5. Steep Hills Of Vicodin Tears
6. A Symphony Pathetique
7. All Farewells Are Sudden

Borító: