Ha valaki a netlabelek anyagaialapján próbálná felmérni bolygónk zenei kultúráját, azt gondolhatná,hogy föld lakossága 80%-ban valamiféle beteg entitás, akinek nem elég anapi zajszennyezés, inkább az önmaga által évezredek alattkifejlesztett hagyományoktól direkt elrugaszkodva, ritmus és harmóniáknélküli embertelen zajt készít, irgalmatlan mennyiségben.

Nos, igen, azinternetes jelenlét alapján (ha az afrikaiakat és távolkeletieket isidevesszük), lassan minden második ember darkambient / drone / idm / noisezenész, és meg is jelent legalább egy netlabelen. Sajnos ez utóbbiak jórésze is már messze van attól, ami kezdetekben izgalmassá, fontossá ésúttörővé tette a webes kiadókat. A jövő láthatóan nem az, amiérta legtöbb kiadó, szelebriti zenész és jogvédő szervezet küzd: csökkenteni azillegális letöltéseket, felszámolni a filecserélő szervereket,kerékbetörni, felnégyelni, sztázisba zárni midnenkit aki ismeri az mp3szót.

A jövő egyértelműen a szabad információáramlásé, egyregyorsabban, és egyre könnyebben juthatunk hozzá bármilyen tartalomhoz,a filmek, zenék, hírek pillanatok alatt eljuthatnak bárkihez. Éppenezért nem az a fontos, hogy ki rendelkezik a legtöbb információval,hanem hogy ki bírtokolja a legértékesebbeket. Sajnos manapság anetlabelek erről feledkeznek el. Temérdek haszontalan és értéktelen(megkockáztatom, hogy bár a művészettel kapcsolatban nem illik ilyetmondani, de mégis kvázi objektíve értéktelen) alkotást osztanak meg, pusztánazért, mert megtehetik.

Szerencsére vannak kivételek, kezdjük mindjárt a kedvencemmel, a One-nal, akik yet another netlabelnekaposztrofálják maguk, pedig mennyire nem így van. Negyedik éve működika kiadó, és tulajdonképpen rossz megjelenés nem volt náluk. Nem isvéletlen, nincsenek hetente kiadványok, a közel négy év alattmindösszesen 31 megjelenésük volt, azonban ezek kivétel nélkül minőségimunkák. Három művész a többinél is különlegesebb számomra.

Emil Klotzsch. Játékos,pozitív idm (ejtsd: intelligent dance music), melankólikus dallamokkal, harmóniákkal, lassú ritmussal.Rengeteg a diszharmónia, a darabokra tört ritmus, szabálytalanszerkezet, a hangulata azonban mégsem zaklatott, sokkal inkább vasárnapesti punnyadós, elgondolkodós, távolbanézős. Ajánlott track a Geteiltes Seinahol az Isant, korai Autechret idéző minimalista alaphoz fura,pszichedelikus, német nyelvű, és emiatt a hetvenes évek krautrockjátidéző vokál társul. Zseniális. (Az album letöltése)

Az if:then:gotoaz, amit én futurepopnak hívok. Az abszolute modern, ámde legkevésbésem öncélú elektronika vegyül brit jellegű inidie rockzenével, teljesen (szerintem) rádió-, és hallgatóbarát elegyet alkotva. Ajánlott track a Painting by Numbers.Ez egy hibátlan sláger, egyszerre jut eszembe az R.E.M, az Oasis, aPlaid, és az IQ, Porcupine Tree, 3 féle progresszív vonal. Ha én leszeka világ ura a zenecsatornákon, csak ilyenek mennek majd. (Az album letöltése)

Karl-Johan Nilssonhagyományos idm zenét ír, azonban meglehetősen eredeti stílussal,leginkább Matthew Herbert hangkollázsaihoz hasonlít, amit csinál. Aritmusok dallamtöredékekből, egymásba fonódó hangfoszlányokból állnakössze, csak úgy mint a dallamok. Feszülten lüktető káosz a zene, amibenrészleteket nem lehet értelmezni, csak egyben az egészet. Ajánlott track a cmer:a swinges minimalista ritmusalap jazzes akkordokkal, akusztikusharmóniakáosszal, disszonáns dalamokkal folyik egybe, és alkot tömör,ámde zenei zajmasszát. (Az album letöltése)

A One label főleg elektornika rajongóknak ajánlott, de nekik nagyon.

A Birdsongizraeli netlabel azért különleges, mert tényleg igazán eredeti éskisérleti dolgokat bevállalnak, amik, ha nem is feltétlenülhallgatóbarátok, de mindenképpen egyediek. A legtöbb megjelenéskörülbelül olyan, mintha egy elmegyógyintézetben minden ápolt kezébeadtak volna egy hangszert, néhány fős csoportokra bontották volna őket,és amit produkáltak, azt rögzítették egy diktafonnal. Jobbára kaotikus,beteg, perverz, azonban van néhány említésre méltó alkotás.

A FuNEP-jének nyitótrackje olyan, mintha Keith Emerson beelesdézve Plaidfeldolgozást akarna csinálni, amire a részeg Dave Gahan valami ki nemadott Depeche Mode szám vokáltémáját énekelné – ez a Trampoline. Aztán van még itt nyolcvanas éveket idéző pop-punk (Selector), noiserock (Thurston Moore), beteg trip-hopféleség (Muhamad Ali remix), meg Stooges(?) feldolgozás (No Fun). (Az album letöltése)

Említésre érdemel a SxFxTxC (Shmen For The Children)izraeli hardcore punk zenekar, mert bár nem kiemelkedő, azonbanizraeli, és a műfajban nem nagyon találtam netlabel megjelenést máshol. (Az album letöltése)

Isuzu Kochiwaa japán Amok nevű post-noise (értjük, a sima noise az már nem aktuális,vannak akik továbbléptek) projekt alapítója. 18 számos albumánaktrackjei egy-egy festőről szólnak, munkásságuk zenei parafrázisai,mintegy. Kochiwa elég minimalistán értelmezi olyan festők életművétmint Velasquez, vagy Monet. Van azonban egy-két igen érdekes (ám de sajnos rövid) megoldás az albumon, mint például az emberi hangokból összevágott Polke, vagy az elmebeteg női szopránnal kevert jazzes Shrigley. (Az album letöltése)

APanic Esemble kicsit kilóg a többi kiadvány közül, tagjai hallhatóannem akarnak teljesen elmeroggyantnak tűnni, ehelyett inkább választjáka drogrehabilitáció visszaeső vendégei imaget, legalábbis zenéjükalapján. Ambientes textúrák, elszállós elektronika vegyül tiszta,igazi pszichedelikus, spooky női vokállal, kisérve olyan sztereotíp”triphangszerekkel” mint az akkordion vagy a tabla, illetve azakusztikus részt trombita, gitár és hegedű is erősíti. (Koncertalbum letöltése)

A The Unnecessary Revolutionelképzeléseim szerint a tipikus izraeli alternatív zene, olyan mintitthon a Kampec Dolores, Rés vagy a Bizottság volt. Hasonló ahangszerelés, hasonlóak a harmóniák, dalszerkezetek is. Punkosrészek váltakoznak kaotikus, jazzes, szaxofonos betétekkel, amit ahéber nyelvű vokál tesz különlegessé. Kedvencem az Aywa. (Az album letöltése)

Aki szeretné hallani a magányos igazgató fantasztikus diktafonjánakzenéjét, vagy Carlos Labbét, amint Elodorának ír zenét egy Yamaha PSR-100-zal, és walkman fülhallgatójával veszi azt fel, ki ne hagyja a Birdsong labelt.

A súlyos kisérletezés után végül egy kis lazulás: a Jahtari Recordshagyományos dub muzsikát kínál, semmi rendhagyó vagy meglepő, csak minőségireggae. Az oldalon vannak netes “7 inches” kiadványok, azaz kétszámosalbumok, illetve négy-nyolcszámos EP-k. A Jahtari Records cédéket, vinyleket,és kazettákat is ad ki, az ezeken található számok jórésze megjelentnetes formában is, a linkeket tartalmazza az oldal.

Kompromisszummentes digitális reggae: Blue Vitriol – Breeder
Súlyos, kisérletezős dub: Krystoff – Holy Mountain

A cikknek folytatása következik! Legközelebb magyar netlabel körkép, és netlabel történelem.