A dubstep, vagy most már inkább posztdubstep színtér mindig is egy picit kusza volt. Az elmúlt öt évben több kisebb kiadóból lett a stílusban kifejezetten egyéni hangzásvilággal azonosítható és ezáltal meghatározó jelenség, miközben producerek, művészek is kifejezetten nagy szólókarriert futottak be, mindazonáltal nehéz volt érezni ebben az egységet – sőt, valamennyire még ma is nehéz – révén, hogy a zenék mögött sokszor még továbbra is arctalan szerzők lapulnak szándékolt anonimitással. Talán a dubstep címke poszt-előtaggal történő kibővülése óta vállalja fel pár előadó jobban saját magát, és visz a személyiségéből, a karakteréből is sokat a zenéibe, erre idén eddig remek példát mutatott Ikonika és a Mount Kimbie, de egy The Bugnál is jelentősen érezhető ez, ha az öreg motorosok közül akarunk kiemelni valakit. Minél több ilyet látunk a jövőben, annál kézzelfoghatóbb lesz ez az irányzat, és ez ugyan visszafordíthatatlanul magával vonja az első napok misztikus ködének végleges felszállását, de várhatóan új távlatokat is nyit majd, és még többet hoz majd azon érett munkákból, amiket például az előző mondatban említett nevek készítettek.

Eme formálódás, magabiztosabbá válás végre lehetővé tette, hogy különféle pillanatképek készüljenek a dubstep mozgalomról, amit a Hyperdub kiadó alapítójaként ismertté vált Steve Goodman (művésznevén Kode9) mutat be nekünk összegyűjtve a hosszú múltú DJ-Kicks sorozat legújabb részében. Ideje volt már: mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a bő órányi hosszúságú mix harmincegy ilyen pillanatra van bontva, és nem csak azt ábrázolja, hogy mi ma a dubstep, de bemutatja a gyökereit (r&b, house, techno), a kis áthallással szülőknek nevezhető korai stílusokat (garage, 2-step) és mindent, ami e kettő közé befér, kezdve a keményebb, grime-os hiphop ütemektől egészen a dél-afrikai kwaitóig. Zömmel a Hyperdub kötelékében szolgáló előadók munkáit hallhatjuk (Ikonika, Zomby, Cooly G, Terror Danjah, DVA és maga Kode9), a többi híresebb kiadótól – DMZ, Tempa, Hessle Audio – elvétve, vagy egyáltalán nincsen semmi, ami hiányérzetet kelt, de ugyanakkor valamelyest kompenzálja ezt a szerző azzal, hogy jó számokkal épít be más stílusokat a hatvanhárom percbe, így azért egy szokványos dubstep mixeknél többet kapunk.

Goodman alapvetően akadémikus szemléletmóddal rendelkezik. A kiadóvezetés mellett a Cybernetic Culture Research Unittal közösen tanulmányozta a rave-kultúrát, a posztmodernizmust és az afrofuturizmust, emellett mindmáig filozófiát tanít az East London Egyetemen, és nemrég Sonic Warfare: Sound, Affect, and the Ecology of Fear címmel az MIT Pressnél egy könyve is megjelent. Elvárható volt, hogy a DJ-Kickse is ennek jegyében egy pontos, tudományos megfontoltsággal elkészített mix lesz, és igazából ez az a pont, ahol Goodman kellemes meglepetést okoz, ugyanis az összeállításán rendkívüli módon érződik, hogy e hozzáállását kivételesen félretette, és inkább az ösztöneire hallgatott. A végeredmény igencsak hasonlít a dj szettjeire, egyaránt hallhatóak újabb zenék és elfeledett gyöngyszemek az őskorból. A hangulat hullámzó, de többnyire sötét blokkokból áll, amiket vagy egy-egy táncolósabb, fülledtebb zenével zár le Goodman (Sticky – Look Pon Me, DJ Mujava – Pleaze Mugwanti), vagy bedob valami korai időket felelevenítő r&b muzsikát (J Davey – Mr. Mister). Az összhatás így pont nem szélsőséges, de a Hyperdub-repertoárt kevésbé kedvelők számára valószínűleg azért nem lesz vonzóbb.

Viszont nem is egy kizárólagos körnek szól ez a mix, és Goodman jól ért ahhoz, hogy hogyan szólítson meg minél több embert. A keverések mondjuk nagy jóindulattal is csak közepesnek nevezhetőek – alighanem ennyi zenét ilyen szűk intervallumban másként nem lehetett összetársítani -, de mindenképpen elhoznak egy olyan világot, ami ezidáig Anglián kívül valóban csak kizárólagos földalatti szubkultúrák számára létezett. Legyen szó akár The Bug világvége hangulatú, rozsdás Londonjáról, Terror Danjah vészjósló gitárriffekre épülő nehézfiús ütemeiről, Cooly G szexi deep house-áról, vagy Zomby posztrave életérzéssel átitatott produkcióról, minden patentül egy helyen van, és kiváltják azt a hatást az emberből, hogy többet akarjon hallani tőlük. Vagyis, ha ez a DJ-Kicks nem is mutatja be minden apró részletében, hogy mit jelent a dubstep, de a benne rejlő művészi potenciált mindenképpen jól ragadja meg. Goodman eredetileg Burial helyére ugrott be, hiszen a dél-londoni művész két év alatt nem volt képes elkészíteni a mixét, egy-egy blokkját hallgatva viszont többször elgondolkodom azon, hogy nem őt kellett-e volna már első ízben is felkérni erre. Négyes.