Akiko Kiyama legújabb bakelitjét körbelengi egyfajta óvatos humor; jobbára afféle, amikor az ember magában nevet egy jót, de ennek a külvilág semmiféle jelét nem látja. Ott van például a My Beer In The Shape Of A Boy szám, aminek már a címe önmagában eléggé csajos geek-hatást kelthet bennünk, ennél megmosolyogtatóbb azonban, ahogy a művésznő apró, rajzfilmszerű tüsszentésből készít folyamatosan ismétlődő loopot, miközben egy minimalfunkos techno ritmus bandukol a kísérletezés alatt. Kiyama szerintem titokban arról álmodik, hogy egy nap a Perlon ügyeletes házi lemezlovasa lesz, legalábbis a bakelit olyan precizitással testesíti meg a berlini kiadó hangzásvilágát, hogy az ember a megfelelő információk tudta nélkül simán rácsodálkozhat arra, hogy miért nem hallott ezekből a zenékből egyet sem a tavalyi évet záró Superlongevityfive című válogatáson.

A kiadvány többi felvétele is diszkréten flörtöl a szuperbárok minimaljával. Néha hallható egy-egy csörömpölés, máskor pedig a megszokottnál komplexebb dobprogramozások teszik izgalmasabbá az eseménytelen felszín alatti rétegeket. A We Sing The World a leghivalkodóbb szám: Kiyama basszusgitárt és kőkemény funky pengetéseket helyez a törzsi hangulatú dobokra és kántálásokra. Van valami rég elfeledett, illetve nagyon modern a végeredményben, amiért természetesen adja magát az összehasonlítás Ricardo Villalobosszal (meg hát, lássuk be, az egész lemez adja magát ehhez), de mégsem keletkezik ebből semmi kellemetlen. Valószínűleg azért, mert Kiyama jól csinálja, amit csinál. Nyilván van pár idolja, akire felnéz és tiszteletteljesen követ, azonban emellett a zenéiből kihallható a törődés és a gondoskodás is. Ettől lesz a My Beer In The Shape Of A Boy top ligás megjelenés.

Akiko Kiyama – We Sing The World (Edit)

Tracklist:

• A1 Carnival
• A2 My Beer In The Shape Of A Boy
• B1 We Sing The World
• B2 Talon

Borító: