— Zene

— 2012. July 23. 09:01

— Írta: Farkas Péter

Ambient a földön és a föld alatt – 2012 első fele

Legfrissebb ambient válogatásunkban a végleteket próbáltuk kiemelni: az idei év az édeni harmónia és a perzselő pokol hangjaiból már egyaránt kitermelte a legjobbakat. Képünkön pedig Sven Weisemann igyekszik megteremteni az arany középutat.

Desolate – Celestial Light Beings (Fauxpas Musik)

Sven Weisemann rendkívül érdekes színfoltja az elektronikus zenének. A Burial-féle dubstepet és UK garage-t veszi alapul, hozzáad némi IDM-et, majd az egész morgós-borongós egyveleget bebalzsamozza a helyenként egyenesen mediterrán légkört idéző chillouttal. A tavalyi lemez (The Invisible Insurrection) játékossága után a Celestial Light Beings a film noirok chiaroscuro képi világát vegyíti az érzelmes témák és az édeskés vokálok kínálta légiességgel. A képlet az eddigi legtökéletesebb Weisemann-munkát eredményezi. Egyfelől urbánus, sötét és elgondolkodtató – emellett viszont megvan benne az az egészséges konvencionalitás és felszínesség, amelynek köszönhetően bármikor remekül lehet rá punnyadni egy jót.

Hosszabb kritika a MoeskoMusic-on

Greg Haines – Digressions (Preservation)

A fentivel ellentétben a fiatal Greg Haines lemezeit csak a legkülönlegesebb pillanatokban érdemes elővenni. Munkái magasztosak, apokaliptikusak és grandiózus építkezés mentén hozzák el a katarzist, mely egyszerre tisztítja meg és törli el az embert. A srác a vonósszekció specialistája. Hegedű- és csellótengereivel lassan hálózza be a hallgatót, hogy aztán egyre feszülő szorítással végül kis híján megfojtsa. A Digressions az eddigi legelvontabb, legambientesebb Haines-munka. A lemez első felében ugyan még határozott felfelé ívelés mentén fejlődnek a témák (a 183 Times-beli kiteljesedés példaértékű), a levezető félórában azonban elmosódnak a körvonalak, megszűnik a fent és a lent, eltűnnek a fogódzók. Az ember részecskéi elválnak egymástól, majd feloldódnak. Nehéz, de szép lemez.

Hosszabb kritika a MoeskoMusic-on

Richard Skelton – Verse of Birds (Corbel Stone Press)

Szintén a modern klasszikus ambient oszlopos tagjáról van szó. Richard Skelton is a vonósokat részesíti előnyben, az ő vezérhangszere viszont a cselló, melyből az édeni harmóniát éppúgy képes (csak ritkán hajlandó) kicsalogatni, mint a forrongó poklot. Technikája nagyon hasonlít a norvég mesterhez, Erik Skodvinhoz, de sosem válik annyira sötétté és ijesztővé. A duplalemezes Verse of Birds mozgalmasabb, mint a 2009-es alapmű (Landings), hangulatában mégis ugyanazt a kietlenséget festi le, ebben az elembertelenedett világban viszont ugyanúgy megtalálja a szépséget is. Ha Haines lemezét a világvége aláfestésének képzeljük el, Skelton a poszt-apokalipszist zenésíti meg.

Ishq – Flowering Mountain Earth (Virtual)

A világvége után hallgassuk meg a tabula rasát, a természet újjászületését, a fejlődés újraindulását. Az angol Matt Hillier napjaink egyik legfontosabb ambient művésze, aki Brian Eno ’78-ban megfogalmazott kiáltványa szerint alkot: zenéje épp annyira érdekes, mint amennyire figyelmen kívül hagyható. Magyarán: nem repeszti szét a dobhártyát. Hillier lemezei kiszakítanak a civilizált társadalom légköréből, és a földi élet egy olyan értelmezését mutatják be, ahol az emberi faj sokadrangú egyed, vagy egyáltalán nem is létezik. Dallamok és ritmusok ugyan előfordulnak, az Ishq mégis atmoszférazene, hangzásvilága pedig sűrűbb, mint egy fenyőerdő. A Flowering Mountain Earth hosszú ambient loopjait vízcsobogás és madárcsicsergés éppúgy népesíti, mint az emberi fül számára eleddig ismeretlen, furcsa hangok kavalkádja.

Thomas Köner – Novaya Zemlya (Touch)

Izgatott várakozás előzte meg a dark ambient keresztapájának tartott Thomas Köner új lemezét, melyről már több mint egy éve pletykáltak a fórumok. A rövid, félóránál alig hosszabb Novaya Zemlya szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyfelől továbbviszi a Köner-hagyományt: absztrakt, ritmustalan és atonális hangképeivel ismét a Föld litoszférájába invitálja a hallgatót. Másfelől színesíti is a német művész egyébként eléggé sötét palettáját, és helyenként már-már emberi hangokat idéző mintákat komponál furcsán formálódó, minden másodpercében kiszámíthatatlan környezeti hangfelvételeibe. Izgalmas kirándulás a Jeges-tengerben elterülő szigetcsoporton.

Linkek: