Nagy a boldogság a Fabric háza táján: a papírforma bevált, a harminckilencedik nyomás mindkét fele iszonyúan erős, és ezzel a sorozat elmúlt pár évének ez az egyik legjobb időszaka. Minden tisztelet Robert Hood-é és DJ Yoda-é, akik két teljesen más világba kalauzolják a hallgatókat, és nemcsak, hogy megszolgálják a beléjük fektetett bizalmat és pénzt, de még valami egészen különleges extrát is nyújtanak. Örömsorok a tovább után.
Volt mit pótolnia a Fabric-nek ezúttal, hiszen a legutóbbi, M.A.N.D.Y. által szállított epizód minden volt, csak jó nem. A csorba kiköszörülésének a lehetőségét a detroiti technokultúra egyik legendás alakja, a negyvenhárom éves Robert Hood kapta, és vérprofi munkát végzett. Persze ez a legkevesebb egy olyan embertől, aki már a múlt évtized legelején olyan forradalmi dolgokat vitt véghez, mint az Underground Resistance létrehozása, de e mellett 1994-ben írt két, mára klasszikusként számon tartott albumot Internal Empire és Minimal Nation címmel, majd még ugyanabban az évben megalapította a saját kiadóját is (M-Plant), amin később olyan zenék jelentek meg, mint a Moveable Parts Chapter 1 & 2. Száz szónak is egy a vége, Robert Hood egy ikon, egy élő legenda, egy igazi veterán, és ez annyira érződik a Fabric 39-en, hogy jobban nem is tudna.
A korong hetven perc techno a legtisztább fajtából. A szett rendkívül gyors és változatos, mi sem bizonyítja ezt annál jobban, hogy harminckét felvételből áll. Hood meglehetős magabiztossággal keveri fel az újabb és újabb zenéket, egy pillanatra sem ijed meg attól, hogy esetleg valamelyik szám nem passzol majd jól a másikhoz. És ebben van valami varázslat. Számomra ugyanis úgy tűnik, mintha Hood manipulálná ezeket a zenéket: megmondaná nekik, hogy ti nagyon jól ki fogtok jönni egymással, és gyakorlatilag akármi váltja az éppen aktuális bpm túladagolást, egyszerűen nem hibázik, nem töri meg az ívet egyetlen alkalommal sem. Teljesen mindegy, hogy éppen valami utaztatósabb, mélyebb, vagy éppen valami zakatolósabb szól, annyira rendben van az összhatás, hogy a Fabric 39 már-már súrolja a klasszikus határát. Az egyetlen dolog, amit hiányolok, az az olyan emlékezetesebb momentumok hiánya, mint amilyet a zárás előtt Hood The Greatest Dancer című produktuma nyújt (igazi seggrázós techno a Gettin’ Jiggy With It egyik hangmintájának a felhasználásával), ettől eltekintve ugyanis a mix túlságosan is ipari: mintha valami hatórás maratonnak a felvezetése lenne, ami azért otthon nem minden esetben működik tökéletesen. Négyötöd.
Robert Hood bontja a házat Belgiumban
S, ha azt hinnénk, hogy a kistestvér ennél jobb már nem lehet, akkor másodszor is kellemesen csalódunk. DJ Yoda is szállítja a lehetetlent, és ezzel a sorozat egyik legjobb részévé avanzsálja a harminckilencedik adagot. DJ Craze után ismét egy DMC-nyertes, turntable-mániás ürgével van dolgunk, aki a Wikipedia szerint olyan, mint DJ Shadow humorérzékkel, és a Fabriclive 39 meghallgatása után ezzel nem is lehet vitatkozni. A szelekció legalább olyan körültekintő és ízléses, mint egy Shadow szettben, míg azonban az absztrakt hiphop kiemelkedő alakja szeret elveszni a történelemben, és fontos utakat megjárni, addig DJ Yoda inkább elneveti magát már a visszatekintés legelején és fergeteges, felszabadult házibuli hangulatot varázsol. Az összeállítása stílusokban gazdag: természetesen a hiphop az alapja mindennek, de vannak jazz-es, swinges és rockos hatások is benne, később pedig egyre jobban elmozdul az egész a törtütemek hol lassabb (breakbeat), hol gyorsabb világába (drum and bass).
Már a Violent Femmes 1982-es Blister In The Sunja sejteti a hallgatóval, hogy most aztán lehet piálni hajnalig, és a tánc nem is marad abba. Ice Cube, a Jurassic 5 és a Gang Starr az első nagyobb rész főszereplői, majd jönnek a vegyi tesók a sokak szerint gyenge, de valójában nagyon is vicces Salmon Dance-szel, s amikor DJ Yoda erre rákeveri a The Coral nevű poprock banda In The Morning című darabját, akkor véglegesülhet mindenkiben, hogy ez az ember tényleg nem ismer lehetetlent. Ráadásul az igazi örökzöldek csak ezután jönnek, hiszen van még Run DMC, Salt N Pepa és Minnie Ripperton is, utóbbi pedig alighanem óriási pacsi minden Orb-fanatikusnak. DJ Yoda megérdemli az ötöst, az elmúlt jó pár hónap messze legjobb Fabriclive-ját rakta össze, de, mint ahogy feljebb említettem már, Robert Hood is borzasztóan kitett magáért, így ez az a két mix a Fabric-től, ami biztosan nem fog porosodni sose egyetlen elektronikus zenei fan polcán sem. A beszerzésük nemhogy ajánlott, de egyenesen kötelező.
DJ Yoda mókázik (második rész | Fabriclive videointerjú)
Linkek: